Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - LISZKA JÓZSEF: „Csillámlik a szőke Duna... "Adalékok a komáromi szekeresgazdák életmódjához és folklórjához

a birtokában lévő tárgyi anyagból állt össze. Az exponátumok, amellett, hogy gondolatébresztők voltak, konkrét adalékokat is szolgáltattak e társadalmi csoport műveltségét illetően. Erről lesz szó a továbbiakban. II. A hajóvontatók folklórját, azon belül is a népköltészetét meglehetősen hézagosan ismerjük. Hogy ez mennyire volt sajátos, valójában milyen jellegzetes műfajok (munkadalok stb.) kapcsolódhattak ehhez a munkafolyamathoz, arról csak sejtéseink lehetnek. Ernst Neweklowsky Linz környéki feldolgozása arra enged következtetni, hogy a Duna magyarországi szakaszán is jóval gazdagabb lehetett az ilyen típusú népköltészet, mint azt jelenlegi konkrét ismereteink feltételezni engednék.

4

1 Kecskés László áttekintésében kitér a hajóvontatással (is) foglalkozó komáromi szekeresgazda családok folklórjára, műveltségi állapotára is. Hangsúlyozza, hogy neves helyi református prédikátorok által, jól iskolázott, írni és olvasni tudó (és szerető), művelt, nyelveket beszélő társadalmi rétegről van szó.

4

2 Martinus Zeiler (1582-1661) útleírásában (akiről tudni kell, hogy sosem járt a térségben, és korábbi szerzők munkái alapján dolgozott)

4

3 említi állítólag, hogy a komáromi (?) „kocsisok, hajósok s legalacsonyabb származásúak is latinul beszélnek." A Gyulai Rudolftól átvett adatot

4

4 a komáromi szekeresgazdákka\ kapcsolatos írások szerzői (Kecskés László, majd tőle Gráfik Imre) is idézik, noha csak nagy adag jóindulattal lehetne konkrétan a szekeresgazdákra vonatkoztatni. Annál is inkább, mivel a korszakkal foglalkozó munkák, ahogy arról fentebb már szó volt, gyakorlatilag sem explicite, sem implicite nem említik őket.

4

5 Zeiler magyar kiadásában viszont a Gyulai által idézett mondatot sem találtam.

4

6 A komáromi szekeresgazdák virágkora tehát, amint azt Kecskés László is megfogalmazza, a 18., de még inkább a 19. századra tehető,

4

7 s műveltségük - már kisnemesi származásuk, öntudatos komáromi polgár-mivoltuk folytán is, noha alapvetően paraszti sorban éltek - kiemelkedhetett a korszak átlag paraszti műveltségi színvonalából. Utonjárók lévén nyilván szükségük volt bizonyos nyelvismeretre, amire (néhány halvány adat nyomán) a cseregyerekrendszer praktizálása segítségével tehettek szert.

4

8 Legalábbis egy részük az írásos kultúrára (a könyvmüveltségre) is fogékony lehetett, amivel szintén elkülönültek a korszak átlagparasztságától. Legjobbjaik író, olvasó, kisebb-nagyobb családi könyvtárral bíró emberek voltak.

4

9 Erre a sajátosságra Gráfik Imre is felfigyelt, amikor így fogalmazott: „A hajóvontatással foglalkozók mindennapi életükben, köznapjaik teendőiben, következésképpen szellemiségükben sem különböztek lényegesen a paraszti társadalom többi tagjától. E téren is talán csak a komáromi szekeresgazdák élete mutat némi 41 Neweklowsky 1954. 345-364. Vö. Gráfik 1975. 89-95. 42 Kecskés 1978. 224-226. 43 A kiadó utószava. In Zeiler 1997. 350. 44 Gyulai 1894. 67. 45 Vö. Gyulai 1890., Gyulai 1894., Takáts 1886. 46 Zeiler 1997. Komáromról: 61-64, 292-293. 47 Kecskés 1978. 210. 48 „...németül is kellett tudniuk, hiszen a vontatás és szekerezés közben gyakran fordultak meg a Habsburg-birodalom különböző tartományaiban. A német tudást általában Dévényben sajátították el. Ennek a német ajkú községnek a lakóival a szülök megállapodást kötöttek, melynek értelmében a Dévénybe küldött szekeresgazda-fiúért Komáromba jött magyar szót tanulni egy hasonló korú német fiú." (Kecskés 1978. 226). A kisalföldi cseregyerekrendszerhez 1. Liszka 2007., Liszka 2009. További irodalommal! 49 Kecskés 1978. 226. 375