Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - LISZKA JÓZSEF: „Csillámlik a szőke Duna... "Adalékok a komáromi szekeresgazdák életmódjához és folklórjához

„Csillámlik a szőke Duna..." Adalékok a komáromi szekeresgazdák életmódjához és folklórjához LISZKA JÓZSEF A Kárpát-medence északi része kiterjedt árucsere-kapcsolatainak, illetve az azokkal szorosan összefüggő áruszállítási kérdéseknek nemzetközileg is kétségtelenül Viga Gyula az egyik legszakavatottabb ismerője. Számos könyvében, tanulmányában foglalkozott a kérdéskörrel általános, összefoglaló jelleggel és a részkérdésekre választ kereső mélyfúrásszerű kutatásai eredményeinek a közreadásával. Jelen közleményemben Az északmagyarországi fuvarosok. Egy sajátos ,, vállalkozói " forma a hagyományos árucserében című tanulmányához

1 kapcsolódva a komáromi szekeresgazdák

2 életmódjával és folklórjával kapcsolatban vetek fel néhány gondolatot, illetve közlök adalékokat, főhajtással a kolléga, barát hatvanadik születésnapja alkalmából. I. A Kisalföld messze földön ismert fuvarosairól és hajóvontatóiról, a komáromi szekeresgazdákró\ az első konkrét híradásaink nagyjából a 19. század elejéről számláznák. A korszak leírásai, ábrázolásai

3 miközben sok esetben rendkívül valóságos, életszerű adatokat is közölnek ugyan, többnyire viszont a mesterség és társadalmi réteg idillikusromantikus, életképszerü bemutatását nyújtják. Ezen első tudósításokat olvasva már terminológiai kérdések is felvetődnek, ugyanis - miközben Kecskés László, majd nyomában további kutatók is, minden korábbi, a komáromi hajóvontatással kapcsolatos adatot a szekeresgazdákka\ hoznak kapcsolatba - maga a szekeresgazda kifejezés viszonylag későn bukkan fel.

4 Holéczy Mihály például számszerűen felsorolja a városban 1820-ban élő mesterembereket: „Vontató 190. a' mi nagy hajózás

1 idejében fel szaporodik 300-ra is. Földvártól fogva egész Ulmáig vontatnak".

5 Fényes Elek, nyilván Holéczy munkájára támaszkodva szintén ezt a számot említi: van „190 hajóvontató, kik a' hajókat a' Dunán fel 's alá vontatják, 's kik nagy hajózás idejében 300-ra is megszaporodnak."

6 1 Viga 1999. 2 Maga a kifejezés az általam áttekintett irodalomban három formában szerepel: szekeres gazda, szekeres-gazda és szekeresgazda. Mivel Komáromban nem egyszerűen szekérrel rendelkező gazdákról volt szó, hanem egy sajátos, zárt társadalmi csoportról, nevük a városban ma is fogalom, ezért, ha konkrétan róluk beszélek, a továbbiakban egybeírva, szekeresgazdaként emlegetem őket. Amennyiben viszont egyéb, szekérrel rendelkező, esetleg fuvarozásból is élő, más térségek hasonló csoportjairól lesz szó, akkor azt a szekeres gazdák jelzős kapcsolattal jelölöm. 3 Ami az ikonográfiái anyagot illeti, legyen elég itt a híres Komáromi Kalendárium több, a 19. század folyamán megjelent évfolyamának címlapján látható metszetre (újraközölve: Gráftk 1975. 75., Kecskés 1978. 212., Liszka 2003. 246. stb.), vagy a Vasárnapi Újság 1872. évi egyik illusztrációjára (újraközölve: Gráfik 1975) utalni. A hasonló külföldi anyagból megemlítendő néhány, épület külső falán látható, hajóvontatókat ábrázoló freskó, Linz környékéről (Kasten in Weyer, Oberwagram, Reiferdorf bei Mauthausen. In Neweklowsky 1954. 227-231. kép. L. még: Neweklowsky 1952. 112). 4 Vályi András munkájában például még magáról a hajóvontatás mesterségéről sem tesz említést (Vályi 1799). 5 Holéczy 1825. 35. 6 Fényes 1841. 136. 368