Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - S. LACKOVITS EMŐKE: AZ árucsere jellemzői a Balaton-felvidéken
A vásárok időtartama az évszakoktól függött. Tavasszal és nyáron reggel 6 órától este 7 óráig, míg ősszel, télen reggel 7 órától délután 5 óráig tartották általában. Az állatvásár és a kirakodóvásár egymástól távolabb helyezkedett el. Az állatvásárteret bekerítették, ezen belül fa vagy vas korlátokkal általában három részre osztották, kijelölve a szarvasmarhák, a lovak és a disznók helyét. Többnyire az állatvásártér mögött állították fel a lacikonyhát, ahol a pecsenyét sütötték, ideiglenes sátrakban pedig sült hurkát, kolbászt árusítottak helyi szabályrendelet szerint. 1 4 A pecsenyesütők hentesek, esetenként erre specializálódott kocsmárosok voltak, akik vásárról-vásárra járva állították fel pecsenyés sátraikat. A húsfélék mellett elmaradhatatlan volt a bor árusítása. A kirakodóvásárok területén az azonos árucikket kínálóknak meghatározott sorrendben jelölték ki árusító helyeiket. Első hely mindig a vásártartó hely iparosait, kereskedőit illette meg, őket a járás, majd megyebeliek követték, végül a más megyékből valók és a külföldiek zárták a sort. Az azonos szakma képviselői közül a régebbi keltezésű igazolvánnyal rendelkezők előbbre kerültek, amely hely az özvegyeket is megillette. Egy iparos több sátrat is felállíthatott, de csak a többiek helyfoglalását követően. A sátrakban árulóktól helyfoglalás után szedhették be a helypénzt. 1 5 Balatonfüreden az árusokat hat csoportra osztva adták meg a különféle áruk, készítmények sorrendjét: I csoport: kalaposok, szabók, szűcsök, csizmadiák, cipészek II. csoport: rőfösök, gyolcsosok, rövidárusok, földön árulók III. csoport: bábosok (mézeskalácsosok), fésűsök, bádogosok, lakatosok, rézművesek, szitások, könyvárusok (ponyvaárusítók) IV. csoport: famunkások, asztalosok, székesek, bognárok, kádárok, faesztergályosok V. csoport: tarisznyások, szíjgyártók, kötelesek VI. csoport: edényesek Minden vásár gerincét az állatvásárok jelentették. Itt szerezték be a disznókat, de itt adták el a malacokat is. Sok esetben a disznókkal együtt, de többnyire a korláton kívül árulták a szegény emberek által vásárolt kecskéket, valamint a különösen keresett birkákat. Ugyanis akik nem tartottak, ilyenkor vették meg a szüretig felhizlalható állatot, hisz a Balaton-felvidéken a mai napig elképzelhetetlen a szüret birkapörkölt nélkül. A hentesek is az állatvásárban szerezték be a birkát, majd szüretre hízott állapotban adták el a szőlőbirtokosoknak. Ennek kiváló gyakorlata alakult ki Csopakon. Az állatvásárban nyílt legkedvezőbb lehetőség a szarvasmarha, a tinó, az ökör megvásárlására is. Az északi oldal falvainak jó hírű volt az ökörtenyésztése. Az ökröket 2-3 esztendő alatt felhizlalták, majd továbbadták. A somogyi oldalról is a füredi vásárba jártak át ökrökért, azt tartva, hogy az itt nevelt állatok erősebbek, edzettebbek, aminek okát a kötött, köves talajnak tudták be. A többitől elkerített részen árulták a lovakat. A döntően ökörtartó közösségekben a lótartás, eladás nem volt meghatározó, mert a talajadottságok miatt alig igázták őket. Azonban ismertek lótartó gazdák, akik a füredi és az ennél kisebb jelentőségű vásárokban nem találva megfelelő állatot, elmentek Keszthelyre, Székesfehérvárra, sőt, Tolnatamásiba is. Lovasról pedig a zirci vásárba. Az örvényesi Steixner Ferenc rendszeresen látogatta a lóvásárokat. Keszthelyre január 6-án, Űrnapját követő csütörtökön, augusztus 10-én, szeptember 21-én és november 11-én, Székesfehérvárra február 8 és március 14 között, majd április 24-én, június 24-én, augusztus 24-én és október 26-án ment el, Tolnatamásiba pedig 14 Dankó 1977. 416-428. 15 Zala vármegye szabályrendelete a vásárrendtartásról 1906. 454^455. 351
