Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - S. LACKOVITS EMŐKE: AZ árucsere jellemzői a Balaton-felvidéken

pünkösd keddjén, július 22-én, szeptember 28-án, december 27-én. Vett és eladott lovakat. Szenvedélyes lótartó gazdaként kihagyhatatlannak tartotta a lóvásárokat. A lovakat befogva hajtották a vásárra és haza, a csikót pedig a kocsi után kötötték, bár előfordult, hogy kötőféken kellett vezetniük egész úton. A Balaton két oldala között a kompot vették igénybe, de megjegyezték, hogy nem keltek át szívesen a Balatonon, ámbár az északi oldal 21 és a déli oldal 18 települése között valamilyen formában létrejött árucsere kapcsolat. Északról nádat, bort, követ, halat, állatot, gyümölcsöt, délről hordódongát, őrölt paprikát, gabonát, szemes terményt, állatot egyaránt adtak-vettek.

1

6 A vásárhoz közel eső településekről, így Füredre Csopakról, Kövesdről, Aszófőről, Örvényesről, Balatonszőlősről, Udvariból, Paloznakról, Arácsról, Lovasról stb. az állatokat lábon hajtották fel a vásárba és haza. A távolabbról érkezők szekérre téve vagy befogva szállították a jószágot. A disznókat kukoricával csalogatták a helyszínre, a malacokat azonban mindig ládában vitték. Örvényesen öt-hat gazda összefogva ment a vásárba állatokat venni, eladni. Az állatok hajtásában szívesen vettek részt a fiúgyermekek, amiért néhány fillért jelentő „farkapénzt" kaptak. Előfordultak egészen bonyolult üzletek is. Pl. az egyik csopaki adatszolgáltatóm az 1930-as évek végén a tabi vásárban vett egy lovat, amit Székesfehérvárott tovább adott, de ugyanitt egy pár csikót vásárolt, amit azután a veszprémi vásárban értékesített. Természetesen minden újabb üzlet némi hasznot jelentett. A hagyományőrző családokban a hazahajtott új állatokat a gazda feleségének az istálló küszöbére terített előruháján (kötény) át léptették be, hogy mielőbb megszokja új helyét. Az állatkereskedelemben jelentős, sőt meghatározó szerepet játszottak a kupecek, akik engedéllyel rendelkező közvetítő kereskedők voltak, saját kezükre dolgoztak, esetleg mások megbízásából vásároltak, eladtak. Az olcsón megvett állatokat saját hasznukatjelentő felárral adták tovább. Ezek az emberek sok esetben szegénységből feltörekvő egyének voltak, de időnként a szükség a birtokos gazdát is rákényszerítette erre a tevékenységre. A kupecek kiválóan értettek az állatokhoz, de birtokában voltak emberismeretnek is.

17 Neves, különösen ügyes, élelmes kupecekként emlékeztek Gáspárra és Dávid Józsefre. Füred állatvásárait a bakonyi falvak lakói is rendszeresen látogatták. Ilyenkor már a vásár előtti napon megérkeztek és a közeli falvakban szálltak meg. Csopakon rendszeressé vált a füredi vásár előtti szállásadás. Jó időben a gazdák udvara szolgált szállásként embernek, állatnak, hűvös időjárás esetén az állatok a kocsiszínben, míg az emberek az istállóban, pajtában vagy a kazlak oldalában aludtak. A rokonokat a házban szállásolták el. Azonban állatokat venni nemcsak Somogyba, Karúdra, Tabra, Lengyeltótiba mentek a vállalkozó szelleműek, hanem Veszprém, Kapolcs, Gyulakeszi vásárait ugyancsak felkeresték. Az állatvásárokban megfelelő megfontolás, mérlegelés, alkudozás után jött csak létre az üzlet. Ilyenkor az üzletfelek egymás tenyerébe csaptak, amellyel az adás-vételt megtörténtnek nyilvánították. Miután az ellenértéket kiegyenlítették, áldomást ittak a bor- vagy kocsmasátorban, de Füreden szívesen keresték fel a vásártérhez legközelebb eső kocsmát. Az állatvásárok mellett, azoknak mintegy kiegészítéseként fontos szerepet játszottak a terményvásárok, amelyeket eladási és vásárlási szándékkal egyaránt felkerestek. Veszprém pl. a Dunántúl egyik legjelentősebb kereskedelmi központja volt, ahol 3^1 16 S. Lackovits 1986. 165-167. 17 Tárkány-Szücs 1981. 675. és Lukács 1986. 118. 352