Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - KNÉZY JUDIT: Piacozó falvak a Kapós mente nyugati szakaszán (1890-1960) (Vázlat Kaposmérő és Kaposújlak néprajzi kapcsolatainak kutatásához)
A vásárok, piacok, melyeket a Kapós menti falvak látogattak eladás céljából 1817—19-ben e falucsoport számára a legközelebbi vásáros helyek a következők voltak: Kaposvár évi négy vásárával, Somogysárd évi kettő, Csököly évi kettő, Kutas évi négy vásárával. Sokkal messzebbi vásárokra, piacokra is eljártak, ha másként nem, hosszúfuvarban tették meg messzire az utat. Újlak csak 3/4 órára esett Kaposvárról, így gyalog könnyűszerrel megközelíthető volt jó időben. A 19. század második felében megnövekedett a vásártartó helyek száma, Kaposmérő és a közeli Kadarkút is nyert vásártartási jogot. 4 3 Mikor a megyét keresztülszelő vasutakat kezdték építeni, a fuvarosok eleinte a földet, követ hordták a helyszínre lovas kocsival, egyúttal a fuvarozás szerepe valamelyest csökkent. De nagyobb mennyiségű árut továbbra is kocsival szállítottak Kaposvárra a Kapós menti gazdák. Kaposmérő az 1930-as évek elején, Újlak 1935-ben kapott vasúti megállót. Eladni a kaposvári, igali, pécsi piacokra vitték a gabonát, kukoricát, burgonyát, bort, gyümölcsöt is. Az uradalmakhoz vagy helybejöttek a felvásárlók, kereskedők, vagy Kanizsára, Szigetvárra, Pécsre szállíttatták termékeiket, ahol jobb volt az ára. Emlegetik, hogy Mohácsról Pécsen keresztül jött egy klinker út, amelyen a sót szállították Kaposvárra. A parasztok leginkább kaposvári kereskedőknek szállították be a gabonát, ahova a Gaál uradalom gabonáját is hordták a mérői fuvarosok. Az állateladásban változások történtek a 19. század végétől kezdődően. Akkor a borjas tehenek, hizlalt ökrök eladása hozott hasznot, valamint a fuvarozás és a vemhes lovak, csikók eladása. A legnagyobb marhavásár Nagyatádon volt korábban, 4 4 de a marhakereskedelem központjai az első világháború után áttevődtek Kaposvárra és környékére. Az első világháború után hizlalt ökröt inkább az uradalmak adtak el, de 1935-ben hizlalt marhát Újlak és Mérő gazdái is értékesítettek. Tenyészállatot legtöbbet Magyaregres, Kaposfő, Mezőcsokonya értékesített, növendékállatot Bárdudvarnok, Kaposmérő, Kaposújlak, Magyaregres, Somogysárd, Kaposfő, mustra állatot Bárdudvarnok, Szentbenedek, Hetes, Mezőcsokonya. Sertéseladásban Mérő és Újlak szintén elöl járt. 4 5 A fajtaváltás következtében a jobb tejelő képességű teheneket és azok borját adták el a parasztgazdák. A korábbi zsírsertés, a mangalica helyett angol keveréksertéseket vittek vásárra. Az intenzívebb szántóföldi müvelés nyomán bánkúti búzát kezdtek termelni, jelentős mennyiségű rozsot is igényeltek maguknak, de adtak is el belőle. A két világháború között egyre inkább ráálltak a burgonya nagybani termelésére. Mérőn egy ideig cukorrépát is adtak el. Az intenzívebb állattenyésztés miatt pedig a zab és a szálastakarmányok termelése és eladása következett be. A két világháború között fejlődés történt a búzatermés minőségében. Kanyar József írta: „A magyar kisgazdák búzatennése mindig versenyképes volt a nagybirtok termelésével különösen a dunántúli kisgazdák esetében... Kaposújlakon... alaposan előkészítették a magágyakat és a termésátlagok jó termés esetén még felül is múlták a nyolc mázsás búzaátlagot, elérték a nagybirtok termelési rekordját... az alomszalma termelése... állattartás érdekében igen fontos eszköz volt." 4 6 A vásárra járók a megyén kívül Hódmezővásárhely, Zalaegerszeg, Kanizsa, Pécs vásáraira is eljutottak. De a nagy távolságokra való eltávozás kedvelése csökkent a 20. 43 Szili 1987. 187-219. 1945 után minden vasút melletti községet igyekeztek cukorrépa termelésére kényszeríteni, de a napraforgóval is ez volt a helyzet. 44 Buries 1933. 46-47., 57. 45 Kiss II. 1933. 188. 46 Kanyar 2000. 35. Mérőben 1920 körül volt hitelszövetkezet, de hamarosan megszűnt. 337
