Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - KNÉZY JUDIT: Piacozó falvak a Kapós mente nyugati szakaszán (1890-1960) (Vázlat Kaposmérő és Kaposújlak néprajzi kapcsolatainak kutatásához)
század elejétől. Sajnálták az időt a több napi utazásra, mert a munka tempója felgyorsult, intenzitása nőtt. Lovat a böhönyei, marcali vásárokra hordtak, esetleg az Alföldre is eljutottak, Dráván túli lovakat Dél-Baranyában szereztek be. Kadarkút hírhedetté vált a lókupecek és lótolvajok szerepléséről a 19. század második felétől. Marha, sertés az 1910-es évek után a környező községek vásárain is elkelt még Toponáron is. Egyesek szerint Nagybajomban lehetett a legnagyobb választék sertésekben. A baromfit helybejött tyúkászok is felvásárolták. A tej- és tejszín jelentős része tejcsarnokba, majd tejgyárba került, elsősorban Kaposvárra. Tej szövetkezetek is alakultak a 19. század végétől. Mérőben Pál Istvánné mesélte: „kisgyerök koromban az 1910-es években már egy Fischer nevű zsidó a házaknál a kapuban szödte össze a tejet, Mérőben, Újlakon is. Kánnába volt a tej, csak öntötték bele, nem is mérték. Talán nem is gyutott sönkinek eszébe, hogy kevesöbbet tögyön bele, vagy vizezze. Veje a Neizer idejében az 1920-as években már csarnok volt, mérték a tejet, zsírfokot, még vajat is készítött." 4 7 Magyaregresen már 1908-ban is volt tejcsarnok. 1933-ban már Kaposmérőben, Mezőcsokonyán, Somogysárdon, de még Magyaregresen is számon tartottak csarnokot. Ekkortól már inkább a helyi csarnokokba vitték a tejet és nem Kaposvárra. Kaposváron egy tej-, és egy vajüzem is működött. 48 Kaposvárhoz legközelebb levő falvakból több családnak hordtak be házhoz személyesen a parasztasszonyok rendszeresen tejterméket, így Újlakról pl. Kozári Kovácsék Sőtényi mézesbábos mesteréknek. A 20. század elején a Kaposváron lévő szállodáknak és vendéglátó helyeknek is szállítottak be a parasztasszonyok környékről konyhakerti növényeket, tejterméket, baromfit, gyümölcsöt, bár voltak szép számmal kofák is. Erről így beszélt az egyik mérői asszony: „A szállodások nagy tételben vásárolták föl a burgonyát, ugorkát, káposztát. Vóut, hogy egy nap kétször is fordultunk." Zsidó családoknak rengeteg libát adtak el. Mérőben a Vásártéren volt a libalegelő, ahol 700-900 liba is legelt. Külön libapásztort fogadtak fel. Nagyobb gazdák 8-10 libát illetve kacsát is tartottak. 49 Hangyaszövetkezet 1933-ban Hetesen, Jután, Somogysárdon működött a termények begyűjtése céljából. 5 0 Helybe jöttek a gyógynö vény gyűjtők Kaposvárról, Kiskorpádról. Máshonnan is érkeztek árusok, és nemcsak vásárok, piacok alkalmával: pl. szilvásszentmártoni villaés gereblyekészítő, „vidékről" kosaras, teknővájó cigányok, gombaárusok (a dennai erdőről), paprika és hagymaárus az Alföldről, „erdélyi" vásznasok hátukon batyuval, az iparosok közül: ablakos, illetve üveges és drótostót, köszörűs, késes, „vacakos", fazekasok „fősőországiak" (Vas megyeiek) és korsósok. Házakhoz Kaposvárról szabó, cipőárus (Keresztes nevű), szitás is járt. A környéken számos malom volt az 1930-as évek elején. Újlakon Tóth Jenő szívógőz motoros és vízturbinás malma, Kaposmérőben Strinovits Gézáné vízimalma, Tóth József vízturbinás malma, Bárdudvarnokon Czeibert Gyula gőzmotoros malma, Kaposfőn Nagy Sándor benzinmotoros malma, Szakács József vízikerekes malma. 51 A technikai fejlődéssel lépést tartó malmok jelzik, hogy sokféle lisztet tudtak őrölni, s ez 47 Saját gyűjtés, 1979. Adatközlő Pál Istvánné. Király Sándorné (Kaposmérő) és Kozári Kovács József (Újlak). 48 Kiss 1933.11. 199-202. A két üzem: a budapesti központi Általános Tejcsarnok fióküzeme, mely évi 650 ezer litert dolgozott fel, illetve a Fővárosi Tejüzem Rt. Vajgyára, mely évi 250 ezer kg vajat vagy annak megfelelő tejszínt dolgozott fel. 49 Saját gyűjtés, 1979. A libapásztornak libánként 2 kg búzát fizettek, 1. 47. jegyzet. 50 Kiss 1935. I. 199-200. 51 Kiss 1935.1. 735. 338
