Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - PETERCSÁK TIVADAR: Termelés és árucsere az egri hóstyákon
lyosó, a torok vezet le az egy- vagy többágú pincékhez. A módosabb hóstyai parasztok présházas pincével rendelkeztek. 2 5 A pincében tárolt felszerelési tárgyak közül jellegzetes az alulról felfelé keskenyedő káci, amit a vörösbor erjesztésénél használtak. A 19. század végéig elterjedt alulhajtó középorsós sutukat, a kisebb méretű felülhajtós középorsós prések váltották fel. Ezek és vasorsós változataik a kisebb hóstyai gazdaságok igényeit is kielégítették. 2 6 A filoxéra utáni egri boroknak mintegy kétharmada fehér, egyharmada vörös és az annál világosabb színű kadarka és a siller. A legismertebb vörösbor a négy szőlőfajta (kadarka, nagyburgundi, oportó, medoc noire) össszeszüreteléséből készült bikavér. A nemes borok mellett házi fogyasztásra készült a szegény emberek igénytelen itala, a lőre. A boron kívül szokás volt a hóstyákon a mustot télire eltenni, ebbe birsalmát is raktak. A törkölyből pálinkát főztek, de borecetet is készítettek, amivel a savanyú babot, lencsét, krumplifőzeléket főzték. Az egri kapások még orvosságként is alkalmazták a borecetet, a fájós lábat, fejet vagy derekat dörzsölték be vele. A törkölyt búzatörekkel keverve takarmányként a szarvasmarhával is megetették. 2 7 A városon kívül fekvő pincesorok gazdái pincéik őrzésére közösen fogadtak pincepásztorokat. A hóstyai borosgazdák büszkék voltak pincéjükre, személyes kapcsolatot éreztek iránta. Találó az egri szólás: „gazdáé a pince, asszonyé a pénz." A férfiaknak a pince nem csak munkaterületük, hanem otthonuk is, ahova bármikor visszavonulhatnak. Sok háztartásnál a pincekulcsot egyedül a gazda őrizte, s a szőlőből hazafelé menet mindig benézett a pincébe egy-két pohár borra. Könnyen akadt társ a borozgatáshoz. A népi emlékezet szerint az első világháború előtt nem lehetett úgy végigmenni a pincesorokon, hogy valahova be ne hívták volna az embert. A filoxéra előtti időkben híres egri szokás volt a kapások által bandázásnak nevezett pince-járás. Ez a pincék csoportos látogatását jelentette, ahol mindig más-más volt a pincegazda. Ennek legtöbbet hangoztatott ürügye az volt, hogy meg kell kóstolni, kinek a bora a legjobb. A vasárnapi litánia után kezdődött bandázás sokszor három napig is eltartott, ahol az asszonyok nem lehettek jelen. A régi szokás szerint a pincében csak egy pohár volt, s az járt körbe, ezért mindig fenékig kellett kiinni. A gazda az első pohár bort a földre öntötte, „mert a halottaknak is kell valami." Tihaméren és a Kőporoson télidőben a pincéknél megjelent a vándorárus, a kocsiber is. Volt henteskocsiber, aki tormás virslivel kereskedett. Kis kályhát hordott magával, s azon faszéntűz felett egykettőre megfőzte a virslit. Pékek is járták a pincesorokat, és rúdon perecet árultak. 2 8 A téli hónapokban gyakran tartották az egyes városnegyedek kiérdemesült fertálymesterei a pincékben a suttogókat, amikor kiválasztották a következő évre érdemes fertálymester-jelöltet, aki majd a negyed képviselője lehet. 2 9 A hóstyai gazdák is rendszeresen értékesítették boraikat. Jelentős része helyben fogyott el, de a közeli és távolabbi vidékekre is szállították a bort. Már a 18. század végén megengedték, hogy borát mindenki mérheti, a pincékben pedig gyülekezeteket tartottak, vagyis a gazda ott mérte ki a borát. A néphagyomány őrzi a borcégér emlékét, amikor is a hóstyai házak oromfalán lévő szellőzőnyíláson kidugott rúdra, vasabroncsra káposztaharasztot, káposztalevelet kötözve jelezték, hogy a háznál saját termésű bort mérnek. 3 0 25 Bakó 1998. 15^18. 26 Petercsák 2007a. 70. 27 Bakó 1998. 63-67. 28 Bakó 1998. 75-81. 29 Petercsák 2009. 529., Bakó 1998. 80. 30 Bakó 1998. 70. 312
