Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - PETERCSÁK TIVADAR: Termelés és árucsere az egri hóstyákon

Gyula kutatásaihoz kapcsolódóan a megtermelt javak népi kereskedelmének formáit mutatjuk be. „Eger gazdasági élete a hóstyák népének vállán nyugszik. A híres bor-, gyümölcsés zöldségtermelés ma is a szorgalmas nép kezében van" - írta Breznay Imre 1937-ben.

20 Ezek voltak azok a mezőgazdasági ágazatok, amelyek megélhetést nyújtottak a külvárosok lakóinak, a földbirtokos parasztoknak és a napszámos munkát végző földnélküli kapásoknak. Szőlővel a hóstyákon élő kézművesek is rendelkeztek. A több-kevesebb földet birtokló parasztok a szőlő mellett gabonaféléket, kukoricát, burgonyát is termesztettek a család és az állatok számára. A család élelmezésére tartottak sertést, libát, kacsát és tyúkot. Mártonffy Károly a 19. század közepén megállapította, hogy „Eger főgazdaságát a szőlőmívelés teszi. Lakosainak nagy része, az úgynevezett kapások, tisztán szőlőmívelés által keresett napszámjaikból élnek."

2

1 A kapások felfogadása a hóstyákon lévő tanyákon történt. Ezek az utca végén vagy kis tereken voltak, ahol a napszámos munkára jelentkező férfiak kora hajnalban vagy késő este összejöttek, és itt válogatták ki a gazdák a napszámosokat, s egyeztek meg a napibérben.

2

2 A hóstyák szőlőművelésében a 19. század végéig a szőlőmetszés a régi görbekéssel vagy baltás metszőkéssel történt. A bő termés reményében általában növekvő holdálláskor metszettek. Sokan hittek abban is, hogy ha metszéskor óborral megöntözik a tőkét, az sok szőlőt eredményez. A kapálás eszköze a kerek formájú egri laposkapa volt. A vallásos hóstyai lakosság körében jelentős kultusza volt Szent Donátnak, a szőlők és a szőlőhegyek védőszentjének. A szent - Dónát bácsi - az egri szőlőművesek szerint a villámcsapás elhárítója, a szőlők pártfogója. A 18. században állított szobránál éppúgy, mint a szőlőbeli kereszteknél útközben megállva főként az asszonyok imádkoztak, kérve a szent és Jézus védelmét a szőlők érdekében. Egerben a városi tanács állapította meg a szüret időpontját. Sosem kezdték Szent Mihály nap előtt a szedést, de a „komoly gazdák" a jó bor reményében mindig október 20-a után szüreteltek. Aki korábban hozzáfogott, arra mondták, hogy „szedi az ecetnek valót."

2

3 A tanyákon felfogadott szüretelő gyerekek és asszonyok, valamint a puttonyos férfiak, illetve kisebb gazdaságokban a családtagok által a szőlőhegyen kádakba gyűjtött szőlőt zsákba rakva taposták. A taposók hideg időben tűznél melegítették a lábukat, de forralt bort is kaptak a gazdáktól. Egy egri asztalosmester, Oberfrank Antal már 1838-ban feltalált egy szőlőőrlő malmot, amely fölöslegessé tette a taposást. Igazi elterjedése azonban a filoxéravész utáni időre tehető.

2

4 Egerben nem volt szokás a szőlőben borházat és pincét tartani. A hóstyai parasztok a termést nem a külvárosi pincéiknél dolgozták fel, hanem a szőlőben, mert a jobbágyfelszabadítás előtt itt szedte be a földesúr a tizedet tőlük. A külvárosokban jelentős pincesor épült az Arnyékszalában és a Verőszalában, a Rác-hegy oldalában, a Királyszékén és a Tetemváron, a Sáncban, az Álmagyar utca keleti oldalán, a délnyugati Koszorú utcában és a Farkas-völgyben. A városon kívül találhatók a leghíresebb pincék: Szépasszony-völgy, Kőporos, Tihamér és a Kőlyuk. Az egri pincék túlnyomó többségét riolittufába vágták, illetve a Tetemváron a kemény homokkő (darázskő) alatti homokos-kavicsos réteg kibányászásával nyerték. Sajátosak a torokpincék, amelyek előtt semmilyen borház nincs, hanem egy keskeny fo20 Breznay-Karczos 1937. 96. 21 Mártonffy 1854a. 61. 22 Mártonffy 1854b. 79. 23 Fajcsák 1990. 10-56., Petercsák 2007a. 62-64. 24 Petercsák 2007b. 85. 311