Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - PETERCSÁK TIVADAR: Termelés és árucsere az egri hóstyákon

területe, hogy az 1785-ös népszámlálás a külvárosokban 1975 házat talált, ami a város összes házának (2730) 72,34%-át tette ki. Ha a lakosság számát nézzük, akkor a 16 889 főből 5805 (34,37%) lakott a belvárosban, és 11 084 (65,63%) a külvárosokban élt. A város népességének 2/3 része már a hóstyákon lakott." A külvárosok közül a legnépesebb a Hatvani hóstya volt 4858 (43,83%) fővel, amelyet a Makiári hóstya követett: 2576 (23,24%) fő. A Felnémeti hóstyán 2179 (19,66%), a Cifra hóstyán 1097 (9,90%), míg a legkisebb területű Sáncon 374 (3,37%) fő lakott.

1

2 A város lakosságának 34,89%-át tették ki azok, akiket parasztokként regisztráltak, és döntő többségük (84,83%) a külvárosokban lakott. A népesség több mint 'A-e (27,48%) tartozott a házi és kerti zsellérek néven összeírtak közé.

1

3 Összességében a 18. század végén a város lakosságának 62,36%ának a megélhetését a mezőgazdasági munka biztosította, a külvárosok lakóinak pedig a 77,78%-a földművelésből élt.

1

4 A kézműiparral foglalkozók és családtagjaik 37,58%-a élt a külvárosokban, akik a hóstyai lakosság 11,67%-át alkották.

1

5 A hóstyák parasztjai a 18. század első felében még jobbára gabonafélék termesztésével foglalkoztak, a szőlőmüvelés a század második felében vált meghatározó ágazattá. 1724-1760 között közel háromszorosára nőtt a város határában a szőlővel telepített területek aránya, 1789-ben Eger határának 53,28%-a szőlő volt. Ekkor a belváros lakossága a szőlőterületek 33,3%-ával rendelkezett, a többi a hóstyai lakosok kezén volt, amelyből a legtöbbet a Hatvani külváros lakói (32,82%) műveltek.

1

6 A 18. században folyamatosan erősödő egri földműves társadalom két alapvető rétegét a földesúri (püspök és káptalan) adminisztráció parasztoknak és kapásoknak nevezte. A parasztok a földesúrtól bérelt házban laktak, a szőlőtermesztés után dézsmát adtak, a kapások, a ház nélküli zsellérek pedig napszámból éltek. Egy ideig a hóstyákra települő zselléreknek a földesúr szőlőt is adott, így ők parasztokká váltak. Ez a folyamat azt eredményezte, hogy a külvárosokban megnőtt a szőlőbirtokosok száma, de többségük csak a saját szükségletét termelte meg, vagy annál is kevesebbet, ezért a kapásokkal együtt helyben vagy más vidékeken kellett mezőgazdasági munkát vállalniuk.'

7 A földművelés túlsúlya a 19. század második felében is jellemző: 1868-ban a város 20 780 lakosának túlnyomó többsége - 80,88% - földműves volt és csak 8,7%-a iparos, kézműves.

1

8 A 19-20. század fordulójától változtak az arányok, és 1930-ban a lakosság 33,5%-a élt az őstermelésből. Ennek ellenére Kolacskovszky Lajos 1932-ben azt írja, hogy „még a XX. században is a földművelés szabja meg Eger jellemét. Eger nem ipari város. Hiányzik belőle a polgár és a gyári munkás. Igaz, dohánygyára kb. 700 munkást, túlnyomó többségében nőt foglalkoztat, a „szivargyáriak" azonban csak mellékes pénzforrásnak tekintik a gyári munkát, valójában ízig-vérig parasztasszonyok."

1

9 A hóstyák népét tehát zömében a földműves munkát végzők alkotják, s ők az egri tradicionális népi kultúra hordozói. A továbbiakban a meghatározó szőlőtermesztés, borkészítés, zöldség- és gyümölcstermesztés hagyományait, valamint az ünnepelt Viga 11 Nemes 1998. 132-133. 12 Nemes 1998. 133. 13 Nemes 1998. 135-136. 14 Nemes 1998. 145. 15 Nemes 2007. 23., 149. 16 HML. XXXI-1/2.Í. 2., Nemes 2007. 26-27. 17 Bakó 1985. 43. 18 Albert 1868. 110. 19 HML. XXXI-1/2.Í. 2. 310