Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - PETERCSÁK TIVADAR: Termelés és árucsere az egri hóstyákon

Termelés és árucsere az egri hóstyákon PETERCSÁK TIVADAR A történelméről, boráról és fürdőjéről híres Eger múltjához szervesen hozzátartoznak a belvárost övező külvárosok, az egri szóhasználattal hóstyák is. Magyarországon a városok falain és sáncain kívül eső külvárosok és elővárosok jelölésére a középfelnémet Hochstadt szóból alakult ki a középkor végén a hóstát szó. Hustác és hóstya változatai is előfordulnak egy-egy külső városnegyed neveként, ahol jobbára földműveléssel, szőlőtermesztéssel, kertészkedéssel foglalkoztak. A magyar néprajzi szakirodalomban a kolozsvári hóstát, a sárospataki hustác és az egri hóstya kifejezés a legismertebb.

1 Az Oklevélszótár 1351-ből adatolja a hóstát szót, 1517-ben pedig külváros jelentését tünteti fel. A hóstya kifejezés a hóstát szóból elvonás eredményeként született meg úgy, hogy a beszélők többes számnak értelmezték, és saját kiejtésükhöz igazították.

2 Bakó Ferenc szerint az egri hóstyák a megosztott településrend hajdani meglétére engednek következtetni. Helyükön a 17. század végén és a 18. század elején még szérűs kertek voltak, amelyek benépesülése a 18. században részben a falakon belüli telektulajdonosok kiköltözésével, de főként az egri munkalehetőségek miatt a városba érkező parasztok letelepedésével gyorsult fel. A külső települések, a hóstyák a városkapuk előtt keletkeztek, ezért nevüket is innen kapták. 1712-ben még csak körülírták a házak helyét: „Rácz kapu előtt valók", „Hatvani kapun kívül valók", csak jóval később, 1750 körül használják a dokumentumok a külvárosok megjelölésére a hóstya elnevezést.

3 A hivatalos iratokban 1715-ben és 1721 -ben jelent meg az „Almagyari hóstád" és a „Makiári hóstád" név együtt a „suburbium" kifejezéssel.

4 A külvárosok benépesedésének kezdeteire következtethetünk a Makiári és Hatvani hóstyák területére vonatkozó 1713. és 1756-60. évi összeírások „major", „kert" és „puszta" elnevezéseiből. A Hatvani hóstyán feltüntetett 6 „major" a megosztott beltelek-rendszernek az a formája volt, amelyben a mezőgazdasági üzemet is fenntartó polgár gazdasági udvara városi lakótelkétől nagyobb távolságra, a külterületen feküdt. Evlia Cselebi török utazó 1664-65-ben közzétett leírásában arról tudósít, hogy a városfal nyugati szakaszán azért nyitottak kaput, hogy a kertekbe kijárást megkönnyítsék a városlakóknak. Egy 1687-es rézmetszeten öt kert látszik, de egy örökösödési perben „istállóskert"-ről is szó van. Mindezek a majorokkal azonosíthatók, amelyek a későbbi Hatvani hóstya csírái voltak, amelyekhez 1713-ban jobbágyok és zsellérek házai csatlakoztak. Az összeírások egy másik telekformája, a „kert" veteményes kert lehetett, amelyek a 18. század végére lakótelkekké váltak, a Makiári hóstyán házakat építettek rájuk, a patakhoz közel fekvőket pedig zöldségtermesztésre használták. A harmadik telektípus 1713-ban a „puszta" volt, ami minden bizonnyal a török alóli felszabadító háborúk során elpusztult középkori falu, Álmagyar telkeit jelölte. Ezek benépesülése 1 Bárth 1997. 48^19. 2 Fekete 2007. 139. 3 Bakó 1985. 40., Nemes 2007. 19. 4 Nemes 2007. 19. 308