Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

HISTÓRIA - TUDOMÁNYTÖRTÉNET - FEJŐS ZOLTÁN: A hazai néprajzi múzeum alapítása és a Herman Ottó-Xántus János vita 1885-ben

hogy a meglévő gyűjtemény fennmaradt s nem került át az Iparművészeti Múzeumba. A néprajz problémáját Herman Ottó a képviselőházban hozza elő ismét, aki egyben a gyűjtemény bővítésének kívánatos útját is megjelöli. A képviselőház 1884. január 24-i országos ülésének költségvetési vitájában az Iparmúzeum költségsoránál Herman Ottó a magyar néprajzi anyag összegyűjtését, „egy magyar ethnographiai gyűjtemény" felállítását szorgalmazta. „Hogy ez ne legyen csak így általánosságban tartva, én megmondom - fogalmazott -, hogy pl. ruházat, viselet tekintetében bizonyos dolgok, bizonyos ősfoglalkozások eszközei nemsokára már csak a történelemé lesznek, mert hisz látjuk, hogy a magyar viselet mindinkább kimegy a használatból és ha valaki stylszerűen díszített öltözetet akar látni, annak fel kell keresni azon vidékeket, a melyek communicatio által még érintve nincsenek." Az ethnographiai tárgyak iránti figyelmet az magyarázza, hogy ezek megmutatják „mi a magyar, mi létezik, mi a történelemé." Felszólalásában azt is megkérdezte a minisztertől, hogy a bécsi világkiállításra gyűjtött tárgyakkal mi lett. „A sugárúton, a művészeti és ipar múzeumban vannak - válaszolt Trefort Ágost -, a hol mindenki által megszemlélhetők." Közölte továbbá, hogy a már meglévő és más néprajzi tárgyakból „azért nincs rendszeres gyűjteményünk össze állítva, mert a tér hiánya nem engedi." A dolog fontosságával ő maga is tökéletesen egyetért. „Ezek a dolgok - fogalmazott - nemcsak a styl és az iparművészet, de a történelem tekintetében is fontosak, mert végtére a történelmet nemcsak írjuk, hanem építjük is, festjük is; a történelem tehát szintén gyarapodik az ethnographicus gyűjtemények által."

8 A magyar néprajzi múzeum ügyét a háziipari mozgalom tette népszerűvé. Egy háziipari múzeum létesítését vetette fel az Országos Iparegyesület titkára, Gelléri Mór a háziipari szakosztály 1884. december 22-i ülésén. Kivitelezésére a külföldi kiállításokat és háziipari törekvéseket jól ismerő Ráth Károly, a szakosztály választmányi tagja készített javaslatot. Az ő nevéhez fűződik a technológiai iparmúzeum megszervezése 1882-ben. Javaslata szerint az országos kiállításra beszerzendő anyag alapján létrejövő múzeumot négy osztályra kellene osztani. Az első lenne az ethnographiai múzeum, amely felölelné Magyarország viseleteit, házberendezéseit, szerszámait és a bútorokat a régibb időktől máig. A második gyakorlati múzeum lenne, bemutatná a háziiparokat, nyersanyagokat, a gazdasági eszközöket és a jellemző „műipari tárgyakat." Ugyanitt helyeznék el a külföldi háziipari cikkeket országonként csoportosítva. A harmadik csoportot a női kézimunkáknak szánnák, a negyedik háziipari árucsarnok lenne, amelyre a javaslattevő a legnagyobb hangsúlyt fektette. Itt az eladásra szánt házilag készített árucikkeket állítanák ki.

9 Az országos kiállítás sikere újabb impulzust adott a múzeumot a háziipar fejlesztésének keretében szorgalmazó mozgalomnak. A kiállítási bizottságon belül Ráth Károly elnöklete alatt szűkebb bizottság alakult a múzeum megszervezésére.

1

0 Az Országos Iparegyesület lapja, a Magyar Ipar július 15-i száma szerint a szervezést illetően elfogadták, hogy a múzeum Ráth Károly javaslatának megfelelően négy egységre fog oszlani. „A házi-ipari pavilon sikere - olvasható a cikkben -, különösen pedig a népies lakberendezéseknek kedvező fogadtatása elég garantiát nyújt arra nézve, hogy a házi-ipari szak8 Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet, 191-192. 1884. január 10-február 5. 1881-295 (1881-XIV192). Arcanum, illetve - a miniszter válasza nélkül - Szabadfalvi 1996. 230-231. 9 Kolozsvári Közlöny, 111. 1884. 295. sz., december 23. p. 2. A technológiai iparmúzemhoz vö. Szűcs 1976. 204. 10 Függetlenség, 1885. május 7. 24