Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

TÁRGYAK - GYŰJTEMÉNYEK - LUKÁCS LÁSZLÓ: A fehérvári bicskáról

lyan széles pengéjű erős bicska, halászok, állatokkal foglalkozó emberek szeretik. Van aztán a kis »maskara«, ami ugyancsak a korábbihoz hasonló formájú, csak lényegesen kisebb. Aztán van a hosszú pengéjű szalonnázó bicska... Legtöbbet a kétpengés, juhászoknak való »sántázó« késből csinálok, evvel vágják le a birka körmét, Nyíregyházától Győrig jönnek a megrendelések."

2

0 Eletéről, pályájáról Révész Lajos ezt mondta 1982ben: „A Révész család régi dunaföldvári késes és köszörűs família volt. Én édesapám műhelyében tanultam meg a késes szakmát. Öt-hat évig voltam segéd, aztán be kellett vonulnom 1939-ben katonának, 41-ben leszereltek... aztán Dunaföldvárról átköltöztünk Sárbogárdra, itt megnyitottam ezt a kis műhelyt, és azóta is itt dolgozom."

2

1 A Révész műhelyben 1993 óta az unoka, Tóth Árpád dolgozik, akiről a székesfehérvári Tüzzel-vassal Fesztivál kapcsán 2006-ban ezt írták a Fejér Megyei Hírlapban: „Tóth Árpádot Lajos nagypapa avatta be a mesterségbe, az ő műhelyében szinte szívta magába kisfiúként a szakmaszeretetet. Akkoriban alig volt gép, sokat kellett reszelni, de még meg lehetett tanulni-érteni, mitől lesz jó egy bicska, egy kés. Kell hozzá egy jó acélpenge kitűnően megedzve, a penge és a nyél stabil összerakása. Ezért használja Tóth mester még ma is a nagyapai kalapácsokat, s ezért dobban nagyot a szíve, ha valaki valamelyik vásárban egy harmincéves Révész-bicskát hoz oda megmutatni. Igaz, akkor annyira örül a régi jónak, hogy nem vesz újat, de legalább elmondja, hogy van egy tárgy, amely végigkíséri az életét."

2

2 Hazánkban a késesmesterség néprajzi kutatása meglehetősen elhanyagolt. Ez derül ki a Magyar Néprajzi Lexikon késes címszavából, amelyhez Bodgál Ferenc csupán két szakirodalmi feldolgozásra, Csaba József péterhegyi (Vas m.) és Bálint Sándor szegedi helyszíni kutatásaira támaszkodhatott.

2

3 A nyolckötetes Magyar Néprajz Kézművesség kötetében Timaffy László írt a késesekről, köszörűsökről. Összefoglalásához a saját győri kutatásain kívül Veliky János debreceni eredményeire hivatkozhatott.

2

4 Korábban a légrádi késekről Gönczi Ferenc, a soproni késgyártókról Csatkai Endre tudósított.

2

5 Az őri bicskákról a közelmúltban Csorna Zsigmond készített mintaszerű feldolgozást.

2

6 A késesek, köszörűsök szakszókincse hiányzik Freeskay János 1912-ben megjelent Mesterségek szótáré ból. Tőlünk nyugatra büszkén tekintenek a fémművességnek erre az ágára. Ausztriában gyakran emlegetik a steyri, Németországban a solingeni, schmalkaldeni, Angliában a sheffieldi, woodstocki késeket. Möller János altonai tanító Az Európai Manufaktúrák' és Fábrikák Mesterség Műveik című, 1818-ban magyarul is megjelent kézikönyvében fontosnak tartotta, hogy tanítótársai számára a késesmesterségről részletesen beszámoljon: ,,A' kések a' mint tudjuk - mettzésre való eszközök, a' mellyek két részekből állanak: a' késnek plengéjéből vagy vasából és a' nyeléből... A'jóféle késeknek a'vasa atzélból van készítve, az alábbvalóknak tsak egy részek atzél, az igen közönségesek nagyobb részént tsupa vasból vannak. A' nyeleiket fából, tsontból, szaruból, értzből 's a' t. szokták készíteni... A' kés vasát szabad kézzel kovátsolják. Annakutánna mind a' két lapos oldalát, mind 20 Pintér 1982. 6. 21 Pintér 1982. 6. 22 -kn- 2006. 14. 23 Bodgál 1980. 175-176., Csaba 1947. 269-270., Bálint 1977. 234-241. 24 Timafty 1991. 277-281., Veliky 1973. 283-288. 25 Gönczi 1895. 146-147., Csatkai 1955. 141-143. 26 Csorna 1992.219-239. 225