Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
TÁRGYAK - GYŰJTEMÉNYEK - GULYÁS ÉVA-SZABÓ LÁSZLÓ: Mezőtúri cserépbödönök a szolnoki Damjanich János Múzeum kerámiagyűjteményében
A szóban forgó bödön sárga dudi mázas, írókás és rátétes díszítésű. Az edény felső részén két rátétes félalakos asszonyfigura, közte agancsos szarvas, ez a minta a másik oldalon megismétlődik, közte félkör alakú virágfüzér, ami a fül fölé esik. Jellegzetes mezőtúri színekkel, vörös, zöld, fehér, kék írókás mázfoltokkal, vonalkákkal, pettyekkel díszítve. Alatta középen a fül vonalában két-két félkör alakú rátétes virágtüzér hasonlóan írókázva. A két mintasor között felirat körben: „ Bene Orsijé ez a Bödön kiszült 1884 ben kiszitette Kegyes Balazs". Mindkét füle vörös, fehér mázzal írókázva. Az edény alján sötétbarna, vörös, fehér csíkozás. Anyaggyűjtéskor egy megsárgult cédulát találtunk a bödönben Kresz Mária kézírásával, mely Kegyes Balázs személyére vonatkozó adatot tartalmaz: „ Bozsik Kálmán mostohaapja és mestere Kegyes Balázs mester volt, aki Badár Balázs rokona volt. Kresz Mária 1976. " 2 3 Tanulmányunk második részében az egyenes falú bödönöket mutatjuk be, ebből 7 van a gyűjteményünkben. A szakirodalom szerint az 1880-as évektől datálható ez a típus. A miénk ennél pár évvel korábbi, 1877-ből való, az új bödönforma és díszítménye kialakulása szempontjából kulcsfontosságú darab, ezért kissé részletesebben foglalkozunk vele. Nagyméretű, kívül egészen világos dudi alapszínű, belül sárgásbarna mázú korongozott edény. 2 4 Egy darabból, egyszerre húzták fel, vékonyra (4-5 mm) korongozták, a közepén kézzel belülről egy körbefutó részt domborítottak, amit a fazekasok a bödön gúzsának neveztek, amivel két mezőre osztották a felületet, azon kívül díszül is szolgált. 25 A bödön gúzsán sötétbarna írókás felirat: ,, Oláh Klára Sajátja ez a bödön készült MTúr 1877 Mart 8. " Az edény alján a mester folyóírásos kézjegye: GI (Gombos István). A Gombos család ismert fazekas dinasztia volt Mezőtúron. A céhalapítók közé két Gombos István tartozott, apa (sz. 1776) és fia (sz. 1798), az ifjabbik 1845-ben fő céhmester lett. 2 6 Ebből a családból származhatott a bödön készítője, az pedig, hogy egy új edényformával kísérletezett, beleillett a családi fazekas hagyományokba, megvolt hozzá a mesterségbeli tudás, tapasztalat. Túri agyagból ilyen nagyméretű, egyben korongozott edényt csak jó mester készíthetett, ráadásul ennyire vékony falúra. A bödön nem is teljesen henger alakú, aljától a gúzsáig kissé nő az átmérője, fölötte pedig enyhén szűkül alig észrevehetően Ezt az enyhe térfogatváltozást a középső gúzsa korongozása idézte elő ennél a bödöntípusnál. Az edény két oldalán kutyafejben végződő plasztikus fülek vannak. Felül a perem alatt rézsútosan vagdalt 1 cm-es agyaghurka fut körbe, az alján hasonló méretű 23 Kresz Mária több alkalommal járt Szolnokon a kerámiagyűjteményünkben, segített beazonosítani a tárgyakat. így kerülhetett a feljegyzésével ellátott cédula a bödönbe. Nagyon emlékezetes maradt számomra 1979 nagyhete, amikor együtt rendeztük a Mezőtúr fazekassága 1813-1914 című kiállítást Szolnokon. Előtte a Néprajzi Múzeumban állt ez a kiállítás, melyet Kresz Mária Mezőtúr 600 éves jubileuma alkalmából rendezett. Ehhez a kiállításhoz, anyaggyűjtéshez köthető a túri fazekasság korszakainak a kidolgozása, a kiállítási anyagot is eszerint csoportosította, a katalógusban pedig ismertette elméletét. L. Kresz 1978. 24 Ltsz. 85.10.1. Méretek: m: 31 cm, alj d: 21 cm, száj d:21 cm. Az edényt Kada János szolnoki magángyűjtőtől vettük 1985-ben. A bödönnel külön közleményben foglalkozott Szabó 1987. 134-147. 25 Gúzsa: ezt a kifejezést akkor használják, amikor egy tárgyon körbefutó, abroncsszerü kidomborodó részt korongoztak. Az egyenes bödönnél ez szélesebb, vastagabb, az a funkciója, hogy erősítse az edény falát. A kancsóknál, kantáknál is előfordul vékonyabb változatban, elválasztják a hasat a nyaktól, a kiöntő résztől. Pusztai Zsolt véleménye szerint a gúzsba kötni kifejezéssel is rokon, mert egy ilyen korongozott gúzsa olyan, mintha valami kötél tartaná, vagy meghúzná az edényt, illetve az abronccsal is rokon, de azt nem korongozták, hanem általában külön ragasztották az edény falára, így erősítve és díszítve azt. - Pusztai Zsolt szíves közlése, melyet ezúton is köszönünk. 26 Kresz 1978. 6. 197
