Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

TÁRGYAK - GYŰJTEMÉNYEK - CSERVENYÁK LÁSZLÓ: Mátészalka településszerkezet változásaihoz

Mátészalka településszerkezetének változásaihoz CSERVENYÁK LÁSZLÓ Mátészalkát annyi impozáns jelzője mellett - mint a „fény városa", „Hollywood bölcsője", a „szélhámosok Mekkája" nevezhetjük a mai kortárs néprajztudósok szülővárosának is. Farkas József múzeumalapító 1931-ben, Szabó László professzor úr 1939-ben, Bodó Sándor főigazgató úr 1943-ban sírt fel a szálkái kórházban. Jelen kötet ünnepeltje, Viga Gyula pontosan 60 évvel ezelőtt, 1952. május 14-én a boldog anyaméhben azonban arra ösztönözte édesanyját, hogy ne a kórházban, hanem mint leendő néprajzkutatót otthon, néhai Sárkány nagyapja házában, a Jókai utca 25-ben - a ma divatos otthonszülés örömében - hozza szép reményekkel erre a gyarló világra. Viga Gyula így emlékezik a szülői házra és a boldog évekre: „A nagyapám házára utóbb Sárkány Anti bátyám épített szép házat, Szilvásiék mellett. A legjobb barátoméké volt a repülőhíd felé a második ház: Papp Pisti sebész volt a szálkái kórházban jó pár évig. Mikor Nagybátonyból visszakerültünk Szalkára, akkor a Kórház utcában laktunk: a magtisztító és a daráló udvara között. Ketten laktuk, Pethő Erzsébetékkel, aki a Kieg.-en dolgozott. Ott Tóth Pusuval, a két Szathmári fiúval, az órás Molnár Jancsival, Varga Károly tanár úr két fiával, a sebész Juhász Imre bácsi fogadott fiával, Puszival, Jámbor Pistával, Csekő Sanyival garázdálkodtunk. Mikor én elkerültem egyetemre, akkor édesanyám a Puskin utcába költözött." Az elmúlt évszázadok során, sőt a Viga Gyula születésétől számított hatvan év folyamán is jelentősen változott a város településszerkezete, hol előnyére, hol hátrányára. Az alábbiakban ehhez közlök adatokat. Mátészalka két jellegzetes tájegység határán, a Nyírség és a Szatmári-síkság találkozásánál lévő homokdombokon, a hajdani Ecsedi Láp szélén helyezkedik el. A középkori eredetű alföldi település 1495 óta mezőváros, később járásszékhely, 1920-tól egy ideig megyeszékhely, 1969-től város.

1 Az Ecsedi-láp lecsapolásáig - melyre 1878 és 1895 között került sor - Mátészalka határa sokat megőrzött eredeti természeti állapotából. A századfordulótól azonban már a települést övező teljes területén lehetségessé vált a művelés, így a táj és a gazdálkodás átalakulását már semmi sem akadályozta meg. A város körül kialakult földek, szántóföldek, legelők, kaszálók az első világháború előtt de még egészen az 50-es évekig is - tagokban, fordulókban, dűlőkben voltak. Ezek neve ma is létezik. A tagok középpontjában - a birtok nagyságától függően - cselédházak, vagy a gazda „kastélya" állt. Ilyen volt például a ma is álló Vay kastély is, az egykori Vay grófok birtokán, vagy ilyen a mai napig megmaradt Vágóháztanya és Ujfalussy tag is. Mátészalka közvetlen vonzáskörzetét a már a középkori idők óta körülötte szinte szabályos csillag alakban elhelyezkedő 5 falu-Jármi, Pálvi, Meggyes, Csaholy, Kocsord! A tanulmányban a Mátészalka történetéről írottakhoz 1. Fényes 1839., Borovszky 1908., Ujváry 1992a., 1992b. 174