Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

TÁRGYAK - GYŰJTEMÉNYEK - KEMECSI LAJOS: Felföldi borkereskedő háza a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

Ház- és családtörténeti vázlat Hejce a történeti Abaúj megye Hernád völgyi mezővárosainak legkisebbike, a római katolikus kassai szeminárium és püspökség oppiduma a 17-18. században. A római katolikus magyar település száz házát a 18. század végén közel ezer telkes jobbágy ill. házas zsellér lakta. Jó földrajzi fekvése (Pest-Kassa kereskedelmi- és borútja) mellett kiváló földtani adottságai révén határa szőlő- rét- és erdőgazdálkodásra alkalmas. Az utak szerepe elsőrendűen fontos. Egyrészt általános a szinte járhatatlan utak és az ebből fakadó nehézségek jellemzője, másrészt mindezen akadályok ellenére zajlott a fuvarozás.

19 Szőlőtermelés szempontjából környezete előnyösebb helyzetet élvezett. Ezt igazolja Fényes Elek 1844-es leírása is: „Nagy kiterjedésű szőlőhegye kemény fehér bort terem, melly esztendők után érik meg tökéletesen, de akkor állandó asztali bornak legtöbbre becsülik a megyében".

2

0 A kelet-nyugat irányban folyó Szerencs patak két oldalára, szalagtelkekre épült helység a 18. század második felében jelentős fejlődésen ment keresztül. Egyrészt a püspökség nyaralókastélyt épít, továbbá plébániaház, dézsmaház, granárium készül és a 15. századi erődfalas templomot copf stílusban építik át. Másrészt a mezővárosban 1772ben házhelyeket osztanak ki a patak északi oldalán, ahová telkes vagy töredéktelkes jobbágyok alápincézett kőházakat építenek. Ezen épületek a „Nagysoron" vagy „Fősoron" részben datáltak (1780, 1786, 1792, 1798,1819,1820). A házsorból a 61. számmal jelzett telek illetve épület rekonstrukciója valósult meg a múzeumban. A zsellérek kőházai kisebb méretűek (Csehország, Kakasdomb) és kevésbé igényes kivitelezésüek. A két társadalmi csoport közti különbségnek gazdasági indoka az volt, hogy a gazdák szőlőtermesztéssel, átmenő- és borkereskedéssel, helyi igényű iparral és állattartással foglalkoztak, míg később a zsellérek, illetve zsellérutódok a földmüveléssel kombinált állattartást, gyümölcstermesztést, (ismert volt a hejcei cseresznye és kajszibarack, mint tájfajta)

2

1 és az erdőművelést részesíthették előnyben. Elsősorban a keskeny szalagtelkeket lezáró csűrös porták voltak a zselléreké, míg az „egy haj alá" épített, „mélypincés házakat" a „boros"-, szekeres", „kocsmás" gazdák „tulajdonolták."

2

2 A ház, illetve a telek az első katonai felmérés 1785-ös térképén (patak, híd viszonylatában is) beazonosítható. Az utcasoron (mai számozás szerint) az 58. ház 1776-os, a 70. ház 1780-as és a 108. ház 1792-es datálású. A 96. számú épület - bár homlokzatán évszámot nem találtunk - építési idejét 1780-as évekre tehettük.

2

3 A porta első ismert tulajdonosa Petránszki György volt (1809), negyed telkes jobbágyként nyolc magyar holdas szántóját és tíz darabban lévő rétjét, valamint két részes szőlőjét művelte. Az 1813-as „

Conscriptio Individualis" szerint „második klassisu" házzal rendelkezett, szántóföldje nyolc köblös, szőlője öt és fél kapás volt. Állatállománya az összeírás idején: fejőstehén, három esztendős tinó és „öreg disznó" volt. A ház 1859-ben a református vallású M. Kovács István „szekeres gazda," jogállása szerint zsellér tulajdonába került, a 610 négyszögöles beltelekkel együtt. E család „korcsmáltatássar is foglalkozott, a házat 1912-ig bírta. Az 1857-ben készült fölvételi ív szerint a 61. számú házat Stefan Kovács M. lakja. Az M feloldásaként zárójelben mészárus 19 Vö. Viga 2007. 77. további vonatkozó irodalommal. 20 Fényes 1851. 98. 21 Vö. Viga 1999. 170. 22 Kemecsi 2004a. 5. 23 Kemecsi 2003b. 4. 160