Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
TÁRGYAK - GYŰJTEMÉNYEK - KEMECSI LAJOS: Felföldi borkereskedő háza a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban
megnevezés szerepel. A családban ekkor a Mária nevű feleségen kívül a házaspár két fia (a 3 éves Stefan és az újszülött Mihály, illetve 5 éves lányuk, Julianna) él egy fedél alatt a gazda özvegy édesanyjával, Kovács Erzsébettel (1780-ban született). Az özvegynek a helység 1846/47-ik évre készült Individuális Conscriptio alapján 1 meddő tehene, őszi, illetve tavaszi szántója és szőlője volt. Az éves adója 4 Ft 31 Xr. 2 4 Ennek a családnak a tulajdonlása alatti időszak bemutatása a kiállításra kiválasztott periódus. A fuvarozáshoz köthető a megépített istálló kihasználása, illetve a takarmánytárolás. A porta további története során 1912-ben a László család tulajdonába került, akik közül a legidősebb, János foglalkozott szőlőműveléssel, három testvére „miskolci iparos" volt. A házon 1950-5l-ben „újítottak": a szobát három részre osztották és „kidobták a nagy kemencét". 1969-1970-ben az utcai oldali három, kőkeretes ablakot cserélték nagyobbra és „bádoggaH fedték a tetőt. Ekkor kapott új „deszkaajtót" a présház és cementhabarcsos lábazatot illetve homlokzatot az utcai és udvari oldal. 2 5 A ház alaprajza és építési korszakai A lakóház alaprajzi kiosztásában a mélypincés présházas észak-magyarországi mezővárosi kőházak alaptípusát képviseli. Az abaúji Gönc és Hejce, Abaújszántó, Tállya stb. kőházaira vonatkozóan a helyi folklorizáció a „cseh" vagy elterjedtebb változatként a „huszita ház" megnevezést ismeri. Ez az elnevezés kifejezi az építménytípus falusi környezettől elütő „középkori", „német" és „városi" jellegét. Az épülettípus jellemzője, hogy a lakótérből (szoba, konyha, kamra) belső, lépcsős lejárat visz a présházba (raktár, műhely, ivó), s az innen nyíló vájt folyosó (gádor, torok) a bor, illetve terménytároló lyukpincébe vezet. 2 6 A lakóház helyi bánya- illetve patakkőből épült, illetve eredeti helyén tufakőbe vájt háromszintes építmény. A felföldi mezővárosok építészetére a kőépítkezés a jellemző. 27 A komolyabb szaktudást és eszközkészletet igénylő kőépítészet feltételei szerencsésen megvoltak a régió szőlőtermelő, borkereskedő mezővárosi polgárai számára. A 2003-ban megindult táj egységépítésnek az egyik kiemelt jelentőségű feladata volt az újjáépítési javaslatokban következetesen megjelölt, hiteles, településre jellemző kőanyag beszerzésének előkészítése. A múzeum néprajzosai és a tervezést végző mérnökei felkutatták a még működő kőbányákat, szakértői véleményeket készíttettek a kőminőségekről. A kőtechnika produktumai Hejcén az egész településképet befolyásolták. A lakóházak, pincék, gazdasági épületek mind kőből készültek, éppúgy a vízlevezető árkok fedőlapjai, ereszcsatornák csendesítői, a kapuoszlopok, és még számos tárgy, objektum. A jellegzetes kőanyag kínálta formák, méretek, színek és arányok sajátos módon járultak hozzá az egykori mezőváros arculatának megformálásához. 2 8 A múzeumban rekonstrukcióban megépített hejcei épület lakószintjének utcára kiépített első két helyisége: nagyméretű szoba és a boltozott szabadkéményes konyha/pitvar, az innen nyíló kamra és a belső lépcsőlejárat. Az épületnek ez a része és az alatta lévő présház-borospince első szakasza 1780 körül épült. A későbbi hozzáépítést elsősorban 24 Kemecsi 2003b. 7. 25 Kemecsi 2004a. 12. 26 Kecskés 1989. 231-267. 27 Ezzel a témával kapcsolatban is komoly segítséget adtak Viga Gyula kutatásai. Pl. Viga 2009. 71-78. 28 Viga 1985b. 161
