Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

HISTÓRIA - TUDOMÁNYTÖRTÉNET - SÁRKÁNY MIHÁLY: Etnográfia, etnológia és az antropológiai perspektíva - fogalmak egy tudomány születésekor

osztályozásra nézve Linné volta a példaképe, „ethnographisch"-nak pedig azt a módszert ítélte, amely minden egyes nép történetét feltárja az egyetemes történelem számára.

1

9 Etnográfia és Völkerkunde között nem tett különbséget Schlözer. Az utóbbi fogalmat azonban tanártársa, Johann Christoph Gatterer, némiképp másként alkalmazta 1775-re datált, valójában 1778-ban megjelent Abriß der Geographie-jében, ahol a földrajzi tudományokon belül négy területet különített el: Gränzkunde (kb. a természetföldrajznak felel meg), Länderkunde (regionális földrajz), Staatenkunde (politikai földrajz) és Menschenund Völkerkunde (embertudomány és néprajz), hangsúlyozva, hogy mindezen ismeretek földrajzi vonatkozását tárgyalja. Ez az ágazat foglalkozna az emberi test sajátosságaival, méretével, színével, a nyelvekkel, vallásokkal, természeti produktumokkal, a kultúrával, a kereskedelemmel és mindezek földrajzi vetületével. Gatterer ugyan a történettudomány részének tekintette a földrajzot, ám felismerte, hogy vannak népek, amelyek történetére nézve nincsenek források, ezért a rájuk vonatkozó adatok csak a földrajztudomány keretei között, azon belül is a Menschen- és Völkerkunde tárgykörben értelmezhetők.

2

0 Ezzel némileg oldotta a történeti-nyelvi szempontú paradigmát és felvetette a földrajzi szemléletmód érvényesítését, ami az utazók által leírt jelenségek másfajta továbbgondolását is lehetővé tette. A Völkerkunde azután, Gatterer interpretációjában, gyorsabban vert gyökeret, mint az etnográfia, legalábbis jelen ismereteink szerint. Ebben megint közrejátszhattak személyes kötődések is a tudományos megfontolások mellett. 1781-ben elindított egy könyvsorozatot Matthias Christian Sprengel és Johann Reinhold Forster Beiträge zur Völker- und Länderkunde címen (I. rész, Leipzig, 1781), amelynek 1790-ig 14 kötete jelent meg, különböző útleírásokat közzétéve. Matthias Christian Sprengel mind Schölemek, mind Gattingemek tanítánya volt, észak-amerikai tudósításai tették ismertté, majd a Hallei Egyetem történész tanára lett. Másfelől szerkesztőtársának, a Halléban a Természettudomány és Ásványtan professzorává vált Johann Reinhold Forsternek veje volt,

2

1 azon tudósénak, aki elkísérte Cook kapitányt második útjára, nagyban hozzájárulva az expedíció tudományos hasznosságához. Úgy mellékesen, ez idő tájt született meg a Volkskunde fogalma is. Német nyelvterületen 1782-ben jelent meg Volks-kunde formában, Friedrich Ekkard tollából egy újságban. A dolog személyes érdekessége, hogy Ekkard a göttingeni egyetemi könyvtár titkára volt és ennyiben Schlözer munkatársa.

2

2 Van azonban ennél korábbi előfordulás is. Johannes le Francq van Berkhey holland fizikus és természettudós Natuurlyke historie van Hollandiában (Amszterdam, 1776), a gyermekjátékoknak szentelt fejezet végén írja, hogy ennek a tárgynak „.. .a tanulmányozása még úgy látszik, hogy hiányzik a Vólkskunde-nkból, és véleményem szerint, fölöttébb beleillő lenne." Vermeulen arról is tudósít, hogy Francq van Berkheynek is volt göttingeni kapcsolata.

2

3 19 Stagl 1974.. Vermeulen 2006. 128-129. Vermeulen 2008a. 219-220. Leibnitz nyelvészeti szempontjainak a következő generációkra gyakorolt hatását részletekbe menően kimutatja Vermeulen 2011., nem feledkezve meg arról sem. hogy ezek hangsúlyozásával magánál I. Péternél nem ért célt, őt praktikus kormányzati meggondolások vezették, s bár a nyelvek megismerését fontosnak tartotta, nem helyezte egyéb tudnivalók elé. 20 Fischer 1970. 170., Vermeulen 2006. 130-131., Vermeulen 2008b. 222-223. 21 Fischer 1970. 170. Fischer adatait közismereti lexikonokból egészítettem ki. 22 További adatokkal az 1780-as évekből Vermeulen 1995. 46. 23 Vermeulen 2006. 131-132. 14