Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

TÁRGYAK - GYŰJTEMÉNYEK - BODÓ SÁNDOR: A magyar múzeumok gyűjtőterületének történeti kérdéseiről

hat a Múzeumi Bizottságra az a kifogás, amelyet a... főfelügyelőség Bihar- és Szilágy vármegye területéről múzeumi igazgatóságunk által szerzett néhány régiség miatt emelt, arra figyelmeztetvén múzeumunkat, hogy csak saját gyűjtőkörébe tartozó vidék történelmi emlékeit igyekezzék gyűjteni." A Múzeumi Bizottság a város tanácsa egyetértésével tiltakozott a Főfelügyelőség korlátozó felszólítása ellen. Indoklásukban kifejtették, hogy a múzeum szervezéséről és igazgatásáról szóló, „a Főfelügyelőség által is felülvizsgált, felsőbb jóváhagyást nyert szabályrendeletnek a múzeum célját meghatározó 3. §-ával (B.d. pont) egyáltalában nem ellenkezik, sőt abból folyik, hogy Debrecen város és Hajdú vármegye területén kívül származó régiségeket is gyűjtsünk. Ezen szakasz ugyanis így hangzik: „ Erem és régiségtárát tovább gyarapítja (ti. a múzeum), első sorban Debrecen város, második sorban a várossal szorosabb kulturális, közigazgatási, gazdasági kapcsolatban élt, illetőleg élő közelebbi vidék, tehát főként Hajdúvármegye múltjára vonatkozó emlékekkel. A Debrecenhez kulturális és gazdasági kötelékekkel fűzött vidék határa hol van, meddig terjed? - azt nehéz fixirozni, de hogy nem szorítkozik a vármegyék egyik legkisebbjének, Hajdúvármegyének területére: kétségtelen és el nem vitatható. Múzeumunk céljainak kitűzésénél Debrecen város elsőrangú, közművelődési, ipari, kereskedelmi jelentősége, fényes múltja és nagy nemzeti hivatása lebegett szemünk előtt. Hogy szerény kis vidéki múzeumnál különbnek, feladatát ezénél magasabbnak szántuk: azt már címével is kifejezni akartuk. Mert elfogadott címe: „Debrecen sz. kir. város Múzeuma" tágabb fogalmat fejez ki, mintha „Debreceni város

i múzeumnak" neveztük volna el. Az ősi kollégiumnak egyetemmé fejlesztése, ami most már bizonyos, eggyel erősebb indok amellett, hogy múzeumunk ne soroztassék egy kalap alá a tiszafüredi, kiskunhalasi, nagybányai, vagy más hasonló kisebb vidéki és vármegyei múzeummal. Ebből következik, hogy lehetőleg minél nagyobb gyűjtőterületre tarthat igényt. Legalábbis azon határokon belől, ameddig szabályrendeletünk idézett szakasza értelmében Debrecen legközelebbi érdekköre terjed. Úgy gondoljuk, hogy Debrecen határával és Hajdúvármegyével különösen dél és észak felől közvetlenül és közvetve szomszédos községek bátran mind ide számíthatók. Elismerjük, hogy a Szilágyságot csupán közgazdasági érdek szálai fűzik többékevésbé Debrecenhez. Ezt a vidéket tehát nem is kívánjuk gyűjtőkörünkbe bevonni. Ami az onnan tavaly megvásárolt, összehasonlító anyagul alkalmas praehistorikus tárgyakat illeti, azok megszerzéséhez múzeumigazgatónk előlegesen kikérte és megkapta a ... Főfelügyelőség beleegyezését. Sőt ugyanonnan nekünk felajánlott nagy bronz kincs erőnket meghaladó megvásárlásához a Főfelügyelőség szíves volt anyagi támogatást is ígérni. Méltóztassék az elmondottakat múzeumigazgatóságunk eljárása igazolásául elfogadni s megengedni, hogy régiségtárunkat a szabályrendeletben körülírott gyűjtőterületről ezután is gyarapíthassuk, annyival is inkább, mert e terület beleesik néprajzi gyűjtőterületünkbe, amelyet számunkra dr. Semayer Vilibáld orsz. felügyelő úr Debrecenben, az ő jelenléte mellett 1906. ápr. 8-án tartott értekezleten szóbelileg kijelölt s ami ellen még eddig kifogás nem emeltetett."

1

3 A Főfelügyelőség Pósta Béla véleményezése alapján válaszolta meg a debreceni múzeum felszólalását. „Mikor a főfelügyelőség a kifogást, hogy a debreceni múzeum az 13 MOL, K. 736. 47. doboz. 1138. irat. 130