Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
HISTÓRIA - TUDOMÁNYTÖRTÉNET - KESZEG VILMOS: AZ új világ hőse: a mérnök
A mérnöki munkakörbe tartozik a szaktudás termelése (kutatás, kísérletezés, megfigyelés), rendszerezése, népszerűsítése és alkalmazása. A mérnök olyan tudós, aki szaktudását gyakorlatba ülteti. Munkáját tudatos döntés és tervezés előzi meg. A döntés és a tervezés hátterében a tudományterületen felhalmozott tudás húzódik meg. A mérnök mediátor, a tudomány és a kortárs társadalom között közvetít. A mérnök munkastratégiája szoros kapcsolatban van a normatív tudománnyal. Ugyanakkor munkavégzését jogi és morális előírások (törvények és szabályok) határolják be (a termékek minőségének garantálása, az ember és az emberiség érdekeinek érvényesítése a tudás és a technika alkalmazása során). A mérnöknek jelentős szerepe van a világ arculatának átformálásban. Feladatköréhez tartozik az új erő- és energiaforrsáok azonosítása és kihasználása, a termelés irányítása és modernizálása, a szakismeretek és a technológiák mindennapi életben való meghonosítása. Az agrármérnöknek jelentős szerepe volt a hagyományos paraszti tudás kiikatatásában. A kollektvizálást követően a faluba érkező, a közös gazdálkodást és az állami gazdaságokat irányító mérnök újraprogramozta a munkavégzést, a határkihasználást, kezdeményező szerepe volt új növénykultúra meghonosításában (gyümölcsök, szőlő, szója, gabona, hibridkukorica, dohány), a talajgondozásban (műtrágya, öntözés), a növényápolásban (gyomirtó, permetezés), a munkaerőirányításban (gépi erő, munkabrigádok). Az állatorvos gondoskodott a gazdasági épületek felállításáról, az állatfajták kiválogatásáról, a takarmányozásról (tápszerek), az állatok szaporításáról (mesterséges megtermékenyítés), értékesítéséről, a munkaszervezésről. A települések arculatának kialakításban az építő- és az építészmérnököknek volt jelentős szerepük. Faluhelyen az 1960-as évektől került sor a lakások felújítására, az épületekben ekkor jelent meg a fürdőszoba. A romániai városokban az 1960-1970-es években nagy lakónegyedek épültek fel. A müutak elkészítése, a vasutak megépítése, majd villamosítása, a repülőterek megépítése a közlekedés és a szállítás, a távközlés intézményesítése a kommunikáció új lehetőségeit és minőségét biztosította. A gépesítés, a robotizálás, az automatizálás előbb a munkavégzést, ezt követően a háztartást alakította át. A román mérnöki képzés szakágai a következők: vegyészmérnök, gépészmérnök, építész- és építőmérnök, elektrotechnikai, épületvillamossági, (hő- és villamos)energetikai, közlekedésmérnök, geodéziai, hírközlési és informatikai, környezetvédelmi, biomérnök, bányászati, vízgazdálkodási és vízépítési, agrármérnök, élelmiszeripari, minőségbiztosítási, munkavédelmi mérnök, egészségügyi mérnök, textilmérnök, könnyűipari mérnök. A kommunista álláspont egyértelmű bizakodással viszonyult a technikai forradalomhoz. Az 1970-es években különösen az atomenergia felhasználása, az automatizálás és a kibernetika eredményei nyitottak pozitív horizontot. 5 9 A tudományos-technikai forradalommal szembeni fenntartások (atomkatasztrófa, ökológiai katasztrófa, a túlnépesedés lehetőségei) óvatosan fogalmazódhattak meg. 6 0 A második ipari forrdalomhoz, a mikroelektronika, az automatika és az informatika terjedéséhez az 1980-as években fűzött remények szerint a termelés üteme felgyorsul, megváltozik a munkajellege, valamint az ember „pszichológiai architektúrája", a munkásosztály pszichológiája, az munkások társadalmi kapcsolata. 6 1 59 Malita 1975. 22-29. 60 Malita 1975. 82. 61 Drägänescu 1980. 41-87. A szerző szerint a világszerte teret hódító új technika nem veszélyezteti a kultúra nemzeti/regionális sajátosságait. A technika alkalmazása révén szabadidő termelődik, amit a munkásosztály a nemzeti hagyományok ápolására fordíthat. A kollektiv tulajdonban lévő elektrotechnikai munkaeszközök kedvezően befolyásolják az egységes szocialista tudat kialakulását. Drägänescu 1980. 82., 84. 120
