Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
HISTÓRIA - TUDOMÁNYTÖRTÉNET - KESZEG VILMOS: AZ új világ hőse: a mérnök
részt a munkásigazgatóval, a párt- és az IMSZ 5 8-titkárral, otthoni pihenését gyakran zavarják meg kipattanó ötletei. Az ideológiai színbe vont országátalakítás „átpoétizálása" az 1950-60-as években napirenden volt. Három töredék a korszak költészetéből: Szép elveinkből, /s az élet-igazoló vas-lényeiből / vessünk - vessetek / vályogot, emeljünk erős magas falat, / amelynek védelme alatt / megszületik, / mint meleg szobában a csecsemő, / mit szül a munka s amit nemz a hit - /a kommunista emberi jövő. Valamint: Már itt van, itt pörgeti betonkeverő dobját / egyik felső szomszéd kertjében / az építő szocializmus. A román irodalomból átfordított vers töredéke: O, annyi felkavaró ablak vas s annyi érzés: / ebéd a gyermekekkel... /birsalmaízű ősz... / beszélgetések a kapukban... /és társadalmi mennyiségek... /acél...meg ágak... megfelelősségek... A 20. század utolsó harmadában csökken a regénynek a mérnökök, s általában a technika világa iránti érdeklődése, az 1970-1980-as években mérséklődik a technikai átalakulás eufóriája és optimizmusa. Kányádi Sándor 1965-ben foglalta versbe az életvilágban bekövetkezett radiális átalakulással szembeni fenntartást: Villanyhuzalok, víz- és gázcsövek / orozzák el fiiggetlenségemet. /[...] Fénnyel áraszt, fürdet és melegít, /s redukálja bennem az emberit. / Szolgává tesz uram: a Kényelem, / bilincsbe ver, bilincse: félelem. / Mert mi lesz, hogyha a harmadik / emeletről egyszer csak megszökik / az áram, a víz, a gáz? - A vadak/szintjére hull híres színvonalad? (Villanyhuzalok, víz- és gázcsövek). A mérnök-regények hőse megváltozik, kivonja magát az ideológiai kánonok alól, felelősségtudata mindössze az általa szolgáltatott szakértelem területére terjed ki. Maga is szkeptikusan figyeli a világ újramodellezését, a szaktudás és a munkamorál megkerülésével történő, gátlástalan érvényesülés gyakorlását, a termelési mutatók mesterséges előírását és megszerkesztését, a mérnöki tudás szerepének a technikai tudás (képzés) általánossá válása következtében megvalósuló kompromittálódását. Nem vesz részt a munkásünnepek, a termelési eredmények ünneplésének tivornyáin. 2. A nemzetgazdaság különböző ágaiban előretört az iparosítás, a gépesítés, az automatizálás. Ezzel párhuzamosan a mindennapi élet területein (háztartás, közlekedés, egészséggondozás, szórakozás) új igények jelentek meg. A megváltozott körülmények között a mérnöki szerepkör felértékelődött. A román társadalomban az 1940-es évek második felében jelentősen felduzzad a mérnökök és a technikai tudással rendelkezők száma. A líceumi, főiskolai és egyetemi szintű képzés jelentősen emeli a technikai tudás szintjét, az iskolai műhelyek kiépítése, a szakmai gyakorlatnak az iskolai tanrendben való szerepeltetése a technikai tapasztalatokat általánosította. Középiskolai tanulmányai idején tulajdonképpen minden román fiatalnak kapcsolatba kellett kerülnie a mérnökök világával. Az iskolákban támogatott rendezvénnyé változott az ipari objektumok meglátogatása. 3. A romániai műszaki képzés az 1970-1980-as évekbenjelentősen differenciálódott. A mérnököknek a termelésbe való tömeges integrálása, az ipari termékek forgalmazása hozzájárult a műszaki tudás mindennapi életben való meghonosodásához. A munkafolyamatok megtervezése és irányítása a mérnökök szerepkörébe illeszkedett. A mindennapi tárgyhasználatban, munkavégzésben, a közlekedésben, a kommunikációban általánossá vált a technikai eszközök használata. Az életvezetés, a munkavégzés és a mentalitás horizontjának elmozdulásában lépcsőzetesen megjelent és állandósult a technokrácia tekintélye, a munkafolyamatok megtervezése, a gazdasági tervek, a munkatermelékenység mennyiségi mutatókkal való értékelése, a gépesítés, az automatizálás, az informatikai fejlesztés. 58 Ifjúmunkás Szövetség. 119
