Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

ÜVEGMŰVESSÉG - ÜVEGTÖRTÉNET - Vincze Kata Zsófia: Káshrut és üvegfal?

miszerére és lakomáira vonatkozó egyre csak szigorodó tilalmak sora).

4 E két probléma mentén arra vállalkozom, hogy a káshrut engedményeinek lehetőségeiből való kibúvás mögötti etnikai, társadalmi funkciókat keressek az üvegeszköz, üvegedény példáján Veres László néprajzkutató tiszteletének is adózva ezzel, aki főbb műveiben a magyarországi üvegek történetével, népi üvegekkel, üveggyártással foglalkozott.

5 Szerény lábjegyzetként az ő kutatásaihoz a következőkre kérdezek rá: Vajon miért szigorodik a kósersággal kapcsolatos rituális viselkedés jelenleg, amikor az élelmiszeripari technológia voltaképpen megkönnyíthetné a kóserság betartását? Milyen „jogi kiskaput" jelent a zsidó - nem zsidó társadalmi érintkezésben és a zsidó identitásban az íivegeszköz? Milyen érvek válnak meggyőzővé mai rituális gyakorlatok során a szigorú kóserság megtartására? Miért lesz egyáltalán egyre fontosabbá mind a rabbinátus, a rabbinikus bíróságok, a zsidó identitásőrzést propagáló szervezetek, mind pedig Soá utáni harmadik, negyedik generáció számára a kóserság szigorúsága? Miért éppen az európai, askenázi rabbinikus vélekedések szigorítanak az üveg kóserolását, a nem zsidók üvegedényeit illetően, míg a szefárd rabbinikus döntések sokkal engedékenyebbek a nem zsidók üvegeit illetően? Milyen társadalmi értékjelentéssel és jelentőséggel bírhat ebben az okfejtésben az üvegeszköz? (Tanulmányom vallásgyakorlattal, rituális előírásokkal kapcsolatos megjegyzései kizárólag a Sulkhán Aruch

6 alapján álló magyarországi hagyományos Chátám Szófér

7 által meghatározott askenázi ortodoxiára, illetve legfeljebb a hagyományőrző haszid báál tsuvákra, hagyományhoz visszatérőkre vonatkoznak.

8) Kóser hált, es ist zaitber hált

9 A magyar néprajztudomány hosszú ideig nem sokat foglalkozott sem a magyar zsidósággal,

1

0 sem a kósersággal, amikor pedig igen," inkább a hagyományos, etnikus táplálkozás kuriózumainak területére utalta a zsidók tejes és húsos különválasztását, a 4 Sulkhán Áruch: 153-157. 5 Vö. például: Veres 1984.; Veres 1987.; Veres 1990.; Veres 2000. 6 Sulchán Áruch (héb.snhni Vili ): A hálákhá egyik ma legfontosabb kodifikációja az ún. Sulchan Aruch ('Terített asztal'). Ez Joszéf Káró, szefárd tudós 1564-ben Velencében megjelent munkája, amelyet Jakob ben Asér (1269-1344) Árbáá Túrim (1340) hálákhikus döntéseket összefoglaló Négy sor című munkája nyomán írt. Ezt azonban szefárd jellege miatt nem mindenki vélte elfogadhatónak, ezért később Krakkóban 1579-ben az askenázi Mose Iszerlesz Mápá címmel ('Abrosz') címmel kiegészítette a Terített asztalt. 1870-ben Gazfried Slomó ungvári rabbi összefoglalta mindezt egy szintén először Krakkóban megjelent Kicur Sulchan Aruch című kötetben (A Sulchan Aruch kivonata). Ez utóbbi jelent meg magyarul 1934-ben Várpalotán Singer Leo fordításában és szerkesztésében. 7 Chátám Szófer alakjához és a magyarországi szigorú kósersági paszkenolásokhoz (döntvényekhez) vö. Goldberger 1929. 201-216; Katz 1992. 80-112. 8 Vagyis az olyan ortodox gyakorlatot követő magyarországi közösségekre, mint a Kazinczy utcai zsinagóga, a Dessewffy utcai zsinagóga, a Tikva Magyarország, vagy Chábád Lubavics közösségei. Nyilván a törvény és gyakorlat eltér egymástól, ennek részleteivel itt most nem célom foglalkozni. A neológ, a reform, újkonzervatív, konzervadox és más irányzatok esetenként teljesen eltérő álláspontot és gyakorlatot képviselnek. 9 Jiddis mondás: a kóserság tisztaság. 10 Vö. erről: Voigt 1994. 19. 11 Vö. pl. Hahn 1940., Balassa 1981-82.; Scheiber 1996. (eredetileg 1977., 1984)., Féner-Scheiber 1984.; Kriza 1990.; Csorna 1994.; Csoma-Lőwi 1994.; Rékai 1997.; Deáky-Csoma-Vörös 1994. 88