Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

ÜVEGMŰVESSÉG - ÜVEGTÖRTÉNET - Verebélyi Kincső: A kis ájtatossági kép üveg alatt

Európában lassan feledésbe ment az üvegdíszítésnek ez a technikája, ám középkori zarándokok Keletről visszahozták a színes üvegek készítéséhez szükséges ismereteket. A késő középkorban még festett üvegből álló oltárlapokat is előállítottak. A technikát részletesen ismerteti Cenno Cennini 'II libro delTatte' című, a 13. század végén vagy a 14. század elején írt munkájában. Azok az emlékek, amelyek ebből a korból - főleg Umbriából - megmaradtak, rokoníthatók a könyvillusztrációkkal. A renaissance korában, a képfestés általánosnak mondható kiteljesedése idején az üvegképek készítése egyre nagyobb jelentőségre tett szert. Burgundia, Németalföld, Lombardia műhelyeiben készült üvegképek, és ilyen képekkel díszített bútorok a korabeli uralkodói és főnemesi kincstárak büszkeségei közé tartoztak. 1600 táján Zürichben készültek virtuóz technikával olyan kettős falú ivóedények, amelyek készítői közül már név szerint is ismerünk néhányat. A források alapján azt is feltárták, hogy a zürichi díszedényekből kerültek példányok Nürnbergbe, 11. Rudolf császár prágai udvarába, a francia királyhoz, sőt az orosz cárhoz is.

4 Ebben a körben üveg- és metszetkészítők, ékszerészek olykor együtt is dolgoztak. A 17. századra a színes üvegablakokat - a templomoktól a városi polgárok házaiig - felváltotta a színtelen üveg. Ez a változás csak hasznára volt az üvegfestésnek, hiszen a főúri és polgári otthonokban egyaránt megszületett az igény arra, hogy a reprezentációt szolgáló termek falait színes képekkel díszítsék. A barokk stílus szellemiségének, a sokat emlegetett színpadiasságának különösen megfeleltek a csillogó, fénylő tárgyak, tükröződő felületek. Az üvegképek készítésénél különös szerepet kaptak a korszak rézmetszői. A metszetek képvilága - katolikus és protestáns vallási témák egyaránt, a világi szerelmi jelenetek mellett - megjelenik az üveglapokon is. Különös hatást gyakorolt az üvegre eső fény visszatükröződése, amely még erőteljesebbé vált a foncsorozott hátú valódi tükörképek esetében. Sajátos hírnévre tett szert Jean-Baptiste Glomy párizsi rajzoló és képkeretező, aki 171 l-l 786 között XV. Lajos, majd XVI. Lajos király számára dolgozott. Hírnevét annak köszönhette, hogy a régen ismert üvegdíszítési technikák közül az aranyfóliát használót ismét divatba hozta. Metszeteket helyezett üveg alá - védelem céljából úgy, hogy az üveg szabadon maradó része egyszersmind keretül is szolgáljon. Ezt a keretet azután aranyvagy ezüstfóliával fedte, vagy feketére festette, esetleg virágmotívumokat rajzolt a szabad felületekre. A 18. században az üvegfestés központja Augsburg lett, ami a nyomatok sokszorosításának nyomdatechnikai fejlődésével állt összefüggésben. (Megjegyzendő, hogy az üvegképfestés évszázadokon keresztül szorosan kapcsolódott a grafikához. A mintalapokat rajzolták, a rézmetszetek, litográfiák az üvegen is közvetítették festmények, rajzok motívumait. A technikai lehetőségek megszabták a motívumok megválasztását, ami az üvegkép-készítés központjait akár több generáción át is jellemezte.)

5 A római aranyfóliát használó üvegtechnikával szorosabb a kapcsolata a 18. századból ismertté vált, ún. kettős talú üvegpoharaknak, amelyek legismertebb példányai cseh földről kerültek elő. A fóliákat a pohár öblének kettős fala közé helyezték. Az aranyfóliára nyomott metszetek készítői feltételezhetően valamely kolostor szerzetesei voltak. A cseh-sziléziai határvidéken több műhelyben is készítettek ilyen kettős falú poharakat, néhol a fólián megjelenő metszeteket festéssel egészítették ki, amelyet vagy közvetlenül az üvegre vittek fel, vagy a metszetek lazúrozására használtak. Johann Joseph Mildner 4 Witzleben 1977. 5 Pieske 1992. 150-160.; Brückner 1974. 77