Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

ÜVEGMŰVESSÉG - ÜVEGTÖRTÉNET - Verebélyi Kincső: A kis ájtatossági kép üveg alatt

(1765-1808) talán az egyike volt a leghíresebb és a stílusáról is jól azonosítható, aranyos és kettős falú poharakat készítő mestereknek. Az aranyfólia használatát a 19. században háttérbe szorítottak a különféle ásványi adalékok használatával előállított színes üvegek, amelyek mellett még egyéb technikákat - pl. metszés - is használtak az üvegtárgyak díszítésére. Az üvegkép-készítés virágkora - ideértve az églomisét is - a 18-19. század, helyszíne pedig Közép-Európa. Fogyasztói egyre szélesebb társadalmi körből kerültek ki, mivel a képek iránti szükségletek egyre nőttek.

6 Ebben az időszakban az európai díszüveg-készítés központjaiban a festési technika további számtalan változatát és kombinációját dolgozták ki. Az egyik divatos megoldás az volt, hogy az üveglapra az ábrázolás körvonalait rajzolták fel, és a kimaradt illetve körülhatárolt részeket vízfestékkel, tojástemperával vagy olajfestékkel festették be. Igy készültek azok az üvegképek is, amelyek hozzánk is eljutottak az osztrák Sandl, a szlovák Jablonka vagy Szélnye műhelyeiből.

7 A miniatűr képek kedvelése az üvegképek készítőire is hatott, amint erről a Svájcból előkerült datált és szignált példák tanúskodnak. Már a 18. századi luzerni női ünnepi viselet elengedhetetlen tartozéka volt a médaillon (helyi elnevezéssel „deli"), amely aranyozott ezüstből készült filigrán keretbe foglalt, nyakba akasztandó kicsi üvegkép volt. Érdekesek és a korra jellemzőek a sziluett-képek. A 19. században az üvegből készített falborításoknál, dísztárgyaknál továbbra is használták az „églomisé" technikát, a festéssel és grafikai alkotásokkal együtt. Egészen nagyméretű változatok is készültek: például mennyezet- és faldekorációk. A 19. század végétől először Párizsban, majd másutt is divatbajöttek a festett üvegből készült üzletportálok. Pékek, mészárosok üzleteinek, kávéházaknak a bejáratait kétoldalt és az ajtó fölött - a helyiségben folytatott tevékenységre utaló genre-képek vették körül, amelyeket ugyancsak hátulról festett fekete alap keretezett. A 20. században a fekete alapra arany betűkkel írt feliratokkal ellátott „üvegcégérek" terjedtek el elsősorban a városokban. Hessen és Türingia területéről tárgyak, árujegyzékek és egyéb források segítségével rekonstruálni tudták azoknak az üvegfestőknek tevékenységi körét és árukínálatát, akik fekete alapra aranyozott mintákat, képeket és feliratokat festettek/applikáltak. Églomisé gyűjtőnévvel illetik azokat a képrámákat, a konfirmáció, az elsőáldozás, a katonai szolgálat teljesítése vagy a házassági évforduló alkalmára készített emlékképeket.

8 A rámába foglalt képnek a kalligrafikus betűkkel írt aranymondások, szállóigék, bibliai idézetek nemcsak dekoratív elemei voltak, hanem a szövegek önmagukban is megjelenhettek. Ezek a feliratok azután fali díszként kerültek a képek mellé a szobafalakra.'' A vizsgálat területén a 19. század elején ennek a képfajtának a felvevőpiaca már egyre inkább a falu volt. Késői leszármazottként sorolhatjuk ehhez a tárgycsoporthoz a mai névtáblák egy részét. Az udvari, majd polgári művészetből a 19. század folyamán népszerű, illetve népművészetté vált üvegképek előállításánál a részfeladatok elvégzésére - a metszetkészítéstöl az aranyozásig - specializálódott bedolgozó szakemberek dolgoztak. A szériagyártás e kezdeti módja az oka annak, hogy az üvegképek jobbára műhelyekhez és nem 6 Brückner 2000.; Pisutová 1983.; Schmidt 1972.; Wütrich 1976. 7 A dolgozat tárgyát képező kis üvegképek készítése szempontjából a cseh, szlovák és osztrák műhelyek jöhetnek szóba, de stilisztikai alapon nent lehet a forrásokat elkülöníteni. L. Szacsvay 1996. 14-15. 8 Hoede 2006. 176-232. 9 Hartinger 1992. 81-83. 78