Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
ÜVEGMŰVESSÉG - ÜVEGTÖRTÉNET - Vida Gabriella: „Fogason lévő Kristály talok és Más félék" 18. századi miskolci vagyonleltárak üveg díszedényei
szegényebb ember házában 1768-ban. 1 0 A többi összeírásban a cserepeknél soha nem került említésre a származási hely, talán azért, mert azok mind helyi termékek voltak. Miskolcon a 16. századtól folyamatosan dolgoztak fazekasok, mégpedig a régió kerámiájára jelentős hatást gyakorolva. Éppen 1768-ban kapta meg a miskolci fazekascéh a céhlevelét. Figyelemre méltó még ez az összeírás azért is, mert külön szerepel benne „Három Győri Tál". A kerámiakutatók számára ismert, hogy a Partiumban és Erdély bizonyos területein használt „győri edény" fogalom a Győrben mint elosztó központban hajókra rakott és vízi úton szállított, már említett késő habán edényekre vonatkozik." Ebben az esetben azonban nem érthető, hogy miért különböztettek meg az összeírok „Ujj keresztyén" és „Győri" edényt egyazon összeírásban. De leginkább azért érdemel külön említést ez az 1762-es vagyonleltár, mert díszedényeinek összetételét tekintve nem tipikusan miskolci. Ezt az inventáriumot Bodó Sándor közölte 1969-ben. O anyakönyvek, céhiratok alapján adatokat is közölt Pepik Mártonról, akinek a halálakor összeírták a vagyonát. E szerint Pepik Márton szlovák származású evangélikus szűcsmester volt, aki tisztséget is viselt a miskolci szűcsök céhében. Már mesterként és házasemberként költözött Miskolcra, a felesége tehát hozta magával a már meglévő, az előző lakóhelyükön létrehozott háztartását. Ez a magyarázata annak, hogy az összeírt edények tipusa és összetétele eltér a korabeli miskolciakétól, és kivételnek tekinthető. Mivel azonban az volt az első publikált összeírások egyike, valamint kellően részletes és hihető képet mutatott - hiszen megegyezett a feltételezésekkel -, ezt az összeírást később többen úgy tekintették, mint ,,a tipikus miskolci háztartás" leltárát. Erre a forrásra hivatkozva állapították meg későbbi kutatók, hogy a 18. századi miskolci szobák fogasain habán edények és pataki tálak függtek. 1 2 A harminc teljes, vagy majdnem teljes háztartást felsoroló vagyonleltár közt kilenc olyan van, amelyben csak cserép- és faedények szerepelnek, ezekben meglehetősen szegény emberek vagyonát írták össze. A színes, festett ólommázas cserépedények tehát a 18. század második felében a kifejezetten szegényes lakások díszedényei voltak. Mi díszítette hát a 18. század második felében a város lakosainak többségét kitevő polgárok tipikusan miskolcinak mondható lakásait? A részletes inventáriumok többsége, pontosan 18 darab (60%) szerint a szobában a fogasokon kristálykorsóknak és kristálytálaknak nevezett edények sorakoztak. A 40 inventáriumból 10 csak az ónból készülteket tüntette fel, más konyhai eszközt nem. Adja magát a feltételezés, hogy ezekben a háztartásokban az ónedények töltötték be a díszedény funkcióját. Ez általánosságban minden bizonnyal így is lehetett, a források azonban néha olyan jelenségeket - a tárgyválasztás egyéb szempontjait - is észrevenni engednek, melyek legtöbbször rejtve maradnak. A már említett, 1762-ben elhunyt Pepik Márton menye, ifjabb Pepikné szobájában 1774-ben kristályedényeket sorolnak fel a fogasok után, a kamrában viszont a piaci árulósátor karói, kapák és hinták közt 13 óntányér, két leveses óntál, 3 lapos óntál, két óncsésze és 12 ónkanál szerepelt. Ezek árát a szobában díszelgő kristályedények értékének többszörösére becsülték fel. Mi magyarázza, hogy az értékesebb ónedény a kamrában volt, a kisebb értékű kristályedény pedig a szobában, ha nem az, hogy ekkor Miskolcon a Pepikné által is képviselt társadalmi réteg köreiben ez volt a szokás, az általánosan követett gyakorlat? Mi más lehet ez, ha nem a tetten ért divat? 10 B.-A.-Z. m Lt. IV. 1501/a. 6. köt. 62. 11 Kresz 1972. 219-249.; Katona 1973. 233-254. 12 Fügedi 1992. 61
