Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

MÚZEUMELMÉLET - Kecskeméti Tibor: A természettudományi muzeológia a Gyűjteményegyetem szervezetében

Nemzeti Múzeum műszaki felügyelője készítette el a műemléki szempontok figyelembevételével. Az épület keleti oldalának középső része kivételével födémsüllyesztéssel egy harmadik emeletet alakítottak ki, mely mintegy 1600 m

2 területnövekedést jelentett. A teljesen 1930-ra elkészült szint északi oldalán a régészeti raktár, a délin a természettudományi gyűjtemények, ill. kiállítások kaptak helyet. Az Ál lattár gyűjteményeinek zsúfoltságát is csökkenteni kellett, mivel a Szentkirályi u. 7. sz. alatti épület egyre szűkebbnek bizonyult. 1925 nyarán megvásárolták az, egy tanítóképző intézetet és magánlakásokat magába foglaló Baross u. 13. sz. alatti 3 emeletes épületet, s átalakították múzeumi célokra. A földszintre a könyvtár, az I. emeletre a főigazgatóság, a II. és III. emeletre pedig a gyűjtemények raktárai és a munkaszobák kerültek. Az átépítés és berendezés 1928. november 1-jére fejeződött be s akkor költözött be, az Állattár a máig is használt épületébe (a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatósága, a gazdasági osztálya és a gerinctelen gyűjtemények nagyobbik része még ma is ez épületben működik). A természettudományi kiállítások az akkortájt szokásosnak megfelelően raktárszerüek voltak (a Növénytárnak 193 l-ig nem volt kiállítási terel). Az ún. koporsószekrények felső üveges részében rendszertani sorrendben voltak kiállítva az állatok, az ásványok és ősmaradványok. Különösen az ásványok és ősmaradványok közt voltak a Semsey Andor nagyvonalú támogatásából beszerzett, kiemelkedő értékű ún. Schaustückök. A nagyobb méretű tárgyak (kitömött emlősök, nagyméretű ősgerincesek csontvázai) álló üvegszekrényekben voltak kiállítva. A tárgyakat csak felirat kísérte, csupán néhány különleges tárgy kapott bővebb magyarázó szöveget. A szabályozott látogatási idő alatt a tárak tudományos tisztviselői voltak a tárlatvezetök. Csak a Gyüjteményegyetem működése utolsó éveiben terveznek kiállításokat új koncepció szerint. Megjelennek a bővebb, sokszor rajzos magyarázó szövegek, a diorámák, az állattanban a biogeográfiai, az őslénytanban a paleobiológiai szemlélet, mint vezérfonál, s magyar specialitásként a tudomány és a művészet funkcionális összekapcsolása. Utóbbi meghonosítója a bécsi iskolán nevelkedett Kitbacska András geológus volt. A meglévő, mai szemmel nézve avíttnak tűnő kiállítások azonban vonzóak lehettek. Ezt bizonyítják a meglepően magas látogatottsági adatok. Ugyanis 1923-ban az állattani kiállítást 42 nyitva tartási napon 56 097, az ásványőslénytanit 32 nyitva tartási napon 39 825 látogató kereste fel. A természettudományi tárak anyagi ellátottságának bemutatására itt csak egy év, az 1929-1930. költségvetési év előirányzatait ragadjuk ki (akkor a költségvetést nem a naptári évnek megfelelően készítették!), melyben a korona/pengő váltás miatti átszámítási nehézségek már nem zavarják az értékelést. Eszerint: az Állattár, a Növénytár és az Ásvány- és Oslénytár dologi kiadásaira együttesen 11 120,-P, a tihanyi Biológiai Intézetére 5000,- P, gyűjteménygyarapításra előbbi három tárra 15 140,- P, Tihanyéra 5500- P, elhelyezésre (ez az üzemelést jelentette) a három tárra 67 000,- P, Tihanyra 29 100,P jutott. A Múzeum Annalesének kiadását az évben az Országos Természettudományi Tanács finanszírozta 12 000,- P-vel. Ennek fejében Klebelsberg megkövetelte, hogy e tény feltüntetésre kerüljön a publikációkban (mi ez, ha nem a mai szponzori/menedzseri elvárások korai megjelenése?!). A korábbi költségvetési összegekkel összehasonlítva (a részletekre itt nincs helyünk) fenti költségvetés, Klebelsberg minden igyekezete és a kormányban lévő nagy befolyása ellenére, rendkivül alacsony az utolsó békeévhez képest! Oka röviden: vesztes háború, Trianon, melynek gazdasági kihatásai még a húszas évek vége felé is érvényesülnek. 484