Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
MÚZEUMELMÉLET - Kecskeméti Tibor: A természettudományi muzeológia a Gyűjteményegyetem szervezetében
A természettudományi muzeológia a Gyűjtemény egy etem szervezetében KECSKEMÉTI TIBOR Előzmények A magyar muzeológia történetében a 19. század utolsó negyedét a múzeumalapítások korának nevezhetjük. 1 Az 1802-ben alapított Magyar Nemzeti Múzeum mellé egyre több múzeum sorakozik fel országszerte. Ezeket a különböző településeken működő társadalmi szervezetek, civil szerveződések (városi, megyei régészeti, művészettörténeti, helytörténeti, művelődési társulatok, körök, többek közt az ún. szépészeti egyesületek) hozták létre. Szervezeti összefogásukra, működésűk összehangolására állította fel Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter a Magyar Muzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségéi 1897-ben. E szervezet sokat tett a változatos szervezetű, infrastruktúrájú, különböző módon ellátott és eredményes múzeumok támogatásáért (még anyagi támogatást is nyújtott), de távlatos koncepciója kialakításáig nem jutott el. Ebben a közegben működött a természettudományi muzeológia is, többnyire valamelyik települési múzeum osztályaként. Ezek fejlődésére az előbbi tényezők mellett még a természeti háttér (sajátságos növény- és állatvilág, bányavidék, különleges geomorfológiai adottságok stb.), valamint gyűjtő szakember is hatással volt. Ezek megléte vagy hiánya egyenetlen fejlettségű hálózatot eredményezett. A 19. és 20. század fordulóján számos természettudományi gyűjtemény működött, többükben kiváló, tudományukban meghatározó szerepet játszó szakemberek vezetésével. Érdemes megemlíteni közülük a legjelentékenyebbeket: Trencsén, Poprád. Máramarossziget, Nagybánya, Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy, Nagyszeben, Déva. Temesvár, Szombathely, Veszprém, Pécs, Miskolc, Szeged, Békéscsaba. Közös vonásuk volt, hogy anyaintézményüknek tekintették a Magyar Nemzeti Múzeum természettudományi tárait. A századforduló új eszméi közül az evolúció és a materializmus, új természettudományos felfedezései és megismerései közül a genetika, a radioaktivitás, az energiahordozók kutatása, valamint a szerves kémia nagyarányú fejlődése volt meghatározó a múzeumokban folytatott természettudományos kutatásokra. Mire az előbbiekben jellemzett múzeumok, gyűjtemények számára átfogó koncepció kialakítására sor kerülhetett volna, bekövetkezett az első világháború, majd Trianon, s a korábban már körvonalazódni látszó koncepciót és törekvést lehetetlenné tette. A törés a természettudományos gyűjteményeket is érintette, a maradék országban csak a jelentősebb gyűjteményekkel rendelkező szombathelyi, veszprémi, pécsi, miskolci, szegedi és békéscsabai gyűjtemények működtek több-kevesebb hatékonysággal és eredményességgel. Az 1910-es évek végén a polgári, majd a szocialista forradalom eszméi szemléletváltást követeltek a magyar múzeumügyben. Ezek következményeként elméleti és 1 A 2009. november 25-én, a Magyar Nemzeti Múzeum által rendezett Múzeumtörténeti konferencián elhangzott előadás rövidített, szerkesztett változata. 477
