Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

MÚZEUMELMÉLET - Kecskeméti Tibor: A természettudományi muzeológia a Gyűjteményegyetem szervezetében

módszertani viták keletkeztek a természettudományi muzeológiában is (viták a diszciplínákról, a fejlődés trendjeiről, a kiállítási szemléletről, népművelésről stb.). Ilyen előzmények után és ilyen körülmények között találta a magyar múzeumügyet a politikai konszolidációt vállaló/elindító Bethlen-kormány 1921-ben. Az 1922. évi XIX. törvénycikk Nemzeti nagy közgyűjteményeink önkormányzatáról és személyzetükről szól, s az Országos Magyar Gyűjtemény egyetem és annak Tanácsa címet viseli. Megalkotója gróf Klebelsberg Kunó, akit 1922. június 16-án neveztek ki vallás- és közoktatásügyi miniszternek. Klebelsberg július 26-án nyújtotta be törvényjavaslatát a parlamentnek, augusztus 30-án elfogadta azt a törvényhozás. Október 31-én a Gyűjtemény egyetem megkezdte működését: november 18-án Klebelsberg elnökletével megtörtént a nyitó ülés, s november 25-én az Igazgató Tanács is összeült. Érdemes figyelni a dátumokra! Klebelsberg miniszteri kinevezése után 40 nap múlva elkészült a törvényjavaslattal, a parlament két és fél hónap múlva már törvénybe iktatta, s szúk három hónap múlva már működött is az intézmény. Mindebből arra következtethetünk, hogy egyrészt Klebelsbergnek hivatalba lépésekor nemcsak elképzelései voltak e fontos kultúrpolitikai területről, hanem mint az a törvényjavaslat nemzetgyűlési vitájából kiderül, átfogó tudománypolitikája részeként, kidolgozott koncepciója volt a nemzeti nagy gyűjtemények szervezetéről és működéséről. Másrészt a nemzetgyűlés gyors döntése arra utal, hogy nem volt érdemi kifogása a törvényjavaslattal szemben. Mielőtt ismertetnénk a törvényt röviden (azt feltétlenül érdemes megtenni, mivel tapasztalatom szerint még muzeológus berkekben is kevés a konkrét ismeret róla!), ki kell térnünk két fontos momentumra: az elnevezésre és Klebelsberg személyére. Az elnevezés szülőatyja Concha Győző (1846-1933) neves jogtudós volt, akinek javaslatát Klebelsberg magáévá tette. Klebelsberg a törvényjavaslat parlamenti indokolásában hangsúlyozta: az egyetem nem csak oktatási intézményt, „iskolát" jelent, hanem az általánosságot, egyetemlegességet is, „s így ez a mükifejezés arra is alkalmas, hogy a legkülönfélébb irányú és természetű gyűjteményekből alakuló egységet markánsan megjelölje".

2 Valójában az elnevezés bizonyos mértékig megtévesztő, s ez az intézmény későbbi értelmezése vonatkozásában sok félreértésre adott alkalmat. Ugyanis a Gyűjteményegyetemnek semmi köze nem volt az egyetemhez. Klebelsberg személyéről, tevékenységéről és életművéről köteteket írtak. E dolgozatnak nem célja Klebelsberg teljes munkásságát bemutatni, de röviden ki kell emelni müvelődéspolitikusi jelentőségét. Gróf Klebelsberg Kunó (1875-1932) jogász, művelődéspolitikus volt. Budapesti, berlini, müncheni és párizsi egyetemi tanulmányai során hatalmas műveltségre és széles látókörre tett szert. Államigazgatási gyakorlatát a kultusz és a belügyi tárca, valamint a miniszterelnökség apparátusában szerezte meg. Kora egyik legműveltebb és legszélesebb látókörű politikusa volt. S azon ritka államférfiak közé tartozott, aki az alapvetően humán beállítottság mellett (a Magyar Történelmi Társaság elnöke volt éveken át!) nagy affinitást mutatott a természet- és a technikai tudományok iránt. Jelentőségét talán legtömörebben és lényeglátóbban Tőkéczky László fogalmazta meg, ezért érdemes azt szó szerint idéznünk. Tehát jelentősége: (1) „Az emberi tőkébe a 2 Klebelsberg 1990. 122. 478