Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
EGYHÁZ- ÉS FELEKEZETTÖRTÉNET - Fazekas Csaba: Észak-magyarországi vármegyék egyházpolitikai feliratai V. Ferdinándhoz 1840 novemberéből
kérjük. 9 Mivel azonban az ország gyűlése berekesztése óta a soha nem vélt súlyos bajok nehezedve az egész országban, köztudomás szerint elbocsátott hasonló foglalatú egyházi megyei törvény elleni rendeletek mindenütt a hazában oly fájdalmas benyomást, oly nagy figyelmet és közönséges aggodalmat szültek, hogy most már nincs hazafi, ki az azok okozta oly sajnos állás és polgári közbajok mielőbbi megszüntetését buzgón ne óhajtaná, nincs törvényhatóság, mely a várva várt megszűnés eszközlésében teljes részt venni nem kívánna. Ily szomorú helyezetben kénteleníttetünk alkotmányos állásunknál fogva - minthogy a törvény elleni, közmegegyezéssel tett egyesülést 10 ezúttal felségednek legfőbb királyi hatalma semmisíti meg - mindezeket felségednek vérző szívvel, egyszersmind jobbágyi alázatossággal bejelenteni, és sietős orvoslásukat szorgalmazni, igen jól tudván azt, hogy felséged atyai szívének mi sent lehet kedvesebb, mint hív jobbágyai aggodalmát eloszlatni, csüggedésektől őket felemelni, segítve bajaikon, elhant[ol]ván sérelmeiket. Azt hittük, legkegyelmesebb urunk, hogy a nemzet képviselői táblájának ünnepélyesen nyilvánított azon gondolkozása, miszerint a n.[agy]váradi és rozsnyói püspököknek a vegyes házasságok eránt elbocsátott egyházi, törvény elleni rendeleteit követeinknek adott utasításunk szerint vélünk együtt rosszallotta," valamint ezen igen fontos tárgyban császári királyi felségednek elébb ezen két püspökökhöz, később pedig az ország minden érsekjeihez és megyéspüspökjeihez az ország köztudomására a nagym[é]l[tósá]gú Magyar Kir. H[elytar]tó Tanács útján elbocsátott azon legkegyelmesebb királyi rendelése, miszerint felséged az 1790/1. évi 26. törvénycikkelynek átalhágását nehezteléssel vévén, sőt azt legfőbb bölcsessége és törvényszeretete szerint rosszalván, annak megtartását királyi hatalmával azon hozzátétellel parancsolja, hogy a magyarországi egyházi méltóságoknak felséges személyéhez való ragaszkodásukat is azon törvénynek általuki teljesítésében kitüntetendő pontosságoktól fogja mérsékelni, elég behatással leend az ország főpapjaiban arra, hogy felségednek legkegyelmesebb, az egész haza előtt hálás és örökké fényes emlékezetben maradandó parancsát, a nemzet akaratját és a törvényt tisztelve azon korlátok között, melyet a törvény kijelelt, magukat tartóztassák. 1 2 Ez azonban, fájdalom, nem következvén, újabb balesemények (mint azt feljebb is említénk) és amelyeknek egy szomorú példáját keblünkben is legközelebb tapasztalánk, 1 3 rázzák meg az ország lakosai és megyénk békés polgárai csendességét. Mert miután megyénkben is legközelébb azon eset adta volna magát elő, hogy az illető r.[ómai] kat.[olikus] lelkész bizonyos ágostai vallású férfiútól, aki r.[ómai] katol.[ikus] hajadon személlyel házasságra lépni kívánt, az áldást és a szokott egyházi szertartásokat egyedül azon oknál fogva tagadta meg, mivel ez magát arra, hogy a törvény szerint az atya vallásában nevelendő fiúgyermekeit is a katolika vallásban nevelni fogja, kötelezni vonakodott, az illető lelkész a többi 9 A vallásügyi törvény szövegéről hosszas egyeztetés, üzenetváltások után 1840 májusára megállapodott az országgyűlés alsó és felső táblája. A Deák Ferenc által formába öntött szöveget az uralkodó végül nem szentesítette, vélhetően a klérus rosszallása miatt. A szöveget I.: Mailáth 1844. 134-137., újabb kiadására: Csizmadia 1976. 17-18. 10 Egyesülés = értsd: megegyezés. 11 Az országgyűlés alsó táblája sérelemként ítélte el Lajcsák nagyváradi és Scitovszky volt rozsnyói püspök 1830-as évekbeli magatartását. Az egyház képviselői, elsősorban a felső tábla püspökei azonban az egyház ügyének védőiként határozottan védelmükbe vették a főpapokat. L. erről: Busku 2009. 12 Az uralkodó közvetlenül a Lajcsák-féle körlevél kiadása után, 1839. április 27-én adott ki figyelmeztető állásfoglalást, amelyben a püspököket nagy általánosságban a törvényesség betartására figyelmeztette, bár inkább csak az egyházpolitikai viták eszkalálódását szerette volna az országgyűlés előtt megelőzni. A leirat szövegére 1.: Mailáth 1844. 108. 13 Abaúj vármegye 1840. november 23-i közgyűlésének jegyzőkönyvéből kiderül, hogy a kassai plébánosról, egyben az egyházmegye kanonokjáról volt szó, aki egy evangélikus férfi és katolikus jegyese házasságának akadályozása kapcsán jelent meg a vármegye közgyűlése előtt. A pap kijelentette, hogy az ő büntetése ügyében a vármegye semmilyen értelemben illetékes nem lehet, csak püspökének van alárendelve. Mindennek a vármegye által elrendelt vizsgálat eredményeként, és a borsodi átiratból vett érvek alapján elrendelték rendkívüli törvényszék felállítását a hasonló ügyekben az áldásmegtagadó papok elitélésére. A jegyzőkönyv kivonatát 1.: B.-A.-Z. m. Lt. IV.A. 501/e. ad 227/1841. 449
