Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
EGYHÁZ- ÉS FELEKEZETTÖRTÉNET - Fazekas Csaba: Észak-magyarországi vármegyék egyházpolitikai feliratai V. Ferdinándhoz 1840 novemberéből
között a közgyűlés színe előtt mai napon élőszóval egész nyíltszívüséggel így nyilatkozott: hogy ő azon egyházi rendeletet, melyet a magyarországi püspökök, sőt az ausztriai birodalomnak és más tartományoknak püspökei a vegyes házasságok eránt közakarattal és közmegegyezéssel létrehoztak, követvén, ettől nékie, mint egyházi személynek elállani nem szabad, nem lehet. Egy mindnyájunkat mélyen lesújtó legkeserűbb fájdalmas érzés lepte és futotta meg kebleinket, midőn a fentebbi nyilatkozásból azt, amit a szomorú gyászos hír az egész hazában sebes szárnyain széjjelhordott, most már. mint minden kétségen kívüli valóságot megértettük. Ez lévén világos bizonysága annak, hogy ezen püspöki megyében is hasonló egyházi rendeletnek létezni kelletik, 1 4 melyet a papság maga sem tagad, az egyes esetek pedig világosítanak, sőt kétségtelenné teszik. Megrettent annak hallására minden polgár, felette megütköztünk ezen mindnyájunkat nagy aggodalomba ejtő. fájdalmas eseten, és köztanácskozási termünkbe nem egyebet, mint a keserves panaszoknak fájdalmas kitöréseit tapasztaltuk. Mert a fent említett és a magyarországi püspökök által az országban elbocsátott pásztori körleveleket és azokban foglalt tanításokat oly rendeleteknek tartjuk, és azt felséged legmagasabb királyi trónja előtt hazafiúi egyenességgel és fiúi bizodalommal nyilván kimondjuk, melyek a törvényt és a törvény eránti tiszteletet sértve a polgárok lelki nyugalmát megzavarják, a vallásosságot csökkentik, a népnek erkölcsiségét veszélyeztetik, és a magokat mindeddig testvérileg ölelő Hon békés polgárai között - fájdalom! - a viszálkodás magvát elhintik, egyszersmind az 1790/1. évi 26. törvénycikkelynek azon szabályát, hogy a vegyes házasságoknak, melyek mindég a r.[ómai] katol.fikus] lelkészek előtt köttessenek, soha semmiféle szín alatt akadályok ne tétessenek, erkölcsileg gátolják. Felséged dicsőséges és az igazságot egyedül törvény szerint osztó szelíd uralkodása a törvények oltalma és védpajzsa alatt, az áldott béke csendes ölében legszebb jövendőt reményivé biztosan nyugodván, nem is képzelhettük azt, hogy miután a most említett 1790/1. évi 26. törvénycikkely rendeletét alkotása olta mostanáig maga a r.[ómai] katol.[ikus] egyházi rend is úgy teljesítette, hogy a vegyes házasságoktul az egyházi áldást és egyéb szertartásokat még akkor sem tagadta meg, midőn reverzálisok nem adattak. Miután a legközelebb lefolyt fél század alatt sok ezer vegyes házasság köttetett, mert a törvény megengedte, sőt pártolta azokat, amit a r.fómai] katolika vallás egyházi méltóságai maguk is megáldottak, diszpenzációkkal és egyházi hozzájárulásokkal elősegítették, ami végtére 50 évek lefolyta alatt minden ellenzés nélkül folyvást gyakorlatban volt, az most bűnnek nyilváníttassák, és a törvényekben ütköző egyházi rendeletek által nyilván kárhoztassák. Nem kívánunk ezen pásztori körlevelek felett a hit ágazatai vitatásokba, mint hozzánk nem tartozókba bocsátkozni, hanem egyedül törvényes tekintetből és szempontból indulva kötelességünknek ösmérjük törvényhatósági helyezetünknél fogva ezen igen fontos és az egész hazát egyeránt érdeklő nemzeti közügyben felszólalni. Egyszersmind felségednek alázatosan kijelenteni, hogy ha feltéve, de meg nem engedve a törvénynek ezen rendelete és az egyházi szertartásoknak eddig szokásban volt és mindég megtartott kiszolgáltatása a r.fómai] kat.folikus] vallás elveivel ellenkezne is, az egyházi rendnek azon jogát, hogy a törvénynek értelmét tetszése szerint egy oldalúlag tettlegesen magyarázhassa, sem e jelen, sem más bármiféle esetben soha meg nem ösmérjük. Azon egyházi főméltóságok, kiket mi magas állásoknál fogva tiszteljük, tudhatták, sőt igen jól tudták azt, hogy minden polgár kivétel nélkül a törvény oltalma alatt állván, annak engedelmeskedni köteles, s hogy ennélfogva hazánkban senkinek szabadságát, senkinek jogait a törvény megsérteni nem engedi, s hogy végtére egy alkotmányos szabad nemzetnél, ahol a törvény kinekkinek határt szab, a törvény elleni akaratnak teljességgel helye nincs. Midőn tehát azon egyházi 14 Ocskay Antal kassai püspök már 1840. június 29-én kiadta a házasság szentségével kapcsolatos (a passiva assistentia gyakorlatát előíró) körlevelét egyházmegyéjének, ezt követte a püspöki kar közös, július 2-i pásztorlevele, hasonló tartalommal. A konzervatív felfogású püspök később komoly konfliktusba keveredett Abaúj megyével, még az uralkodónál is szorgalmazta a püspöki intézkedés hatósági védelmét, a vármegye megbüntetését egyházellenes intézkedéseiért. A papságot pedig felszólította a végsőkig való ellenállásra a megyei „üldözéssel" szemben, valóságos „hadsereggé" akarván szervezni a papokat az apokaliptikus veszélyként aposztrofált áldásmegtagadási ügyben. L. erre és a következményekre: Szokolszky 1904. 61-65., a közvetlen, 1841 januári következményekre: EPL Kop. Cat. 39, 1264. sz. Nr. 1. 450
