Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - Huszár Zoltán: A Dunagözhajózási Társaság története alapításától a párizsi kongresszusig (1829-1856)

Világosan látszik egyrészt a negyedszázad hatalmas növekedése az üzletmenet minden területén: a részvénytőke, a hajópark, a szállított személyek számát és az áruk tömegét illetően, valamint az osztalék vonatkozásában, továbbá az is kitűnik, hogy 1849ben a forgalom - a szállított személyek száma és az áruk tömege - az 1848. évhez viszonyítva megfeleződött! Ennek következtében az osztalék is a felére csökkent! A visszaesés érthető, hiszen a szabadságharc alatt, háborús helyzetben, a bizonytalan közbiztonsági helyzet visszavetette a közlekedést és a kereskedelmi forgalmat. Első pillantásra megdöbbentő a táblázatban álló számok nagysága. De nem szabad elfelejtenünk, hogy a folyami közlekedésben ekkor nem voltjellemző az a verseny, amely a vasutak építése körül zajlott az 1840-es években a Bécs-Pest közötti szakaszon a pályaépítés tekintetében, majd a vasútüzemeltetés területén.

8

0 Ezek a számok, bármilyen nagynak tűnnek is, közel sem adnak teljes képet a kor dunai kereskedelméről. Az árukereskedelem nagy részét (a felénél is többet) ekkor evezős és vitorlás hajók bonyolították. Az 1865 előtti időszakra vonatkozóan nincs összegző statisztikánk a dunai hajózásról, így nem lehet pontos számokban kifejezni a folyón a gőzmeghajtású és más típusú szállítóeszközökkel folytatott kereskedelmi tevékenység nagyságát.

8

1 A fenti adatok kizárólag a DGT-re vonatkoznak, a Társaság adatgyűjtése alapján. A DGT az 1850-es években már valóban figyelemreméltó hajóparkkal rendelkezett. Az egyre-másra alakuló, és a konkurenciaharcban ugyanakkor tönkremenő hajózási társaságok nem tudtak eredményesen versenyezni a monopolhelyzetben lévő DGT-vel. A Társaságnak 185 l-ben 51 kész és 7 épülőben lévő gőzhajója volt, összesen 5561 LE-vel, továbbá 200 uszálya állt rendelkezésre. A forgalmi területen is nagymértékű növekedést könyvelhetett el a cég, ugyanis az 1850-es 1 368 000 q-ról egy évvel később 2 165 000 q-ra nőtt az általa szállított áruk tömege.

8

2 A DGT az 1850-es években további beruházásokkal stabilizálta Duna-medencei gazdasági pozícióit. A Társaság gyorsan bővülő gőzhajó parkjához egyre nehezebben tudta a folyamatos fűtőanyagot, a jó minőségű, nagy mennyiségű szenet biztosítani. Ezért az 1852-ben elvégzett Pécs környéki eredményes geológiai kutatások után 1853ban megvásárolta az első bányatelket Pécsbányán, majd az ezt követő háromnegyed évszázadban az egész pécsi szénmedencét megszerezte,

8

3 amelynek területeit 1853-1857 között vaspályával, a Mohács-Pécsi Vasúttal

8

4 kapcsolta a Dunához. 1852-ben a Bécs közeli Korneuburgban, a Duna bal partján hajójavító üzemet alapított, amelyet később hajógyárrá fejlesztett.

8

5 Az 1850-es évek második felében erőteljesebben kibontakozó kapitalizálódás, a „gründolások", építkezések, út- és vasútépítések, folyószabályozások a műszaki, gazdasági ismeretekkel, szakképzettséggel rendelkezők számára munkahelyeket jelentettek. A gazdasági élet e területeibe bekapcsolódó nagyvállalatoknak nagyszámú műszaki-gaz80 Majdán 1987. 24-29.; Fónagy 2003. 37-38. 81 Hajnal 1920. 149-150. 82 Gonda 1899. 28. 83 Babies 1952.; Huszár 1995. 149-159. 84 Huszár 1993. 205-218. 85 Weber 2001.2. 417