Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
GAZDASÁGTÖRTÉNET - Viga Gyula: Történeti-néprajzi szempontok a Felföld gabonaforgalmához
minőségi változást csak a vízrendezést követő területnövelés, a mezőgazdaság szerkezetváltozása és a vasúti szállítás elterjedése jelent majd. 7 A gabonaforgalmon évszázadokig különböző helyeken élő és eltérő helyzetű társadalmi csoportok osztoztak, s annak eltérő szintjei voltak elkülöníthetők, pontosabban: eltérő szintjei működtek szimbiózisban. A korai történeti források az Árpád-kor második felétől a városok kezében levő, elsősorban a külpiacokra irányuló gabonakereskedelemről szólnak, 8 a feudális korban és a korai újkorban gazdagon adatolható a belső gabonaforgalom is. A 16-18. században azonban - főleg N. Kiss István kutatásai révén a történeti-néprajzi közelítés ismét több ágát különítheti el a cereáliák értékesítésének. Számításai szerint - figyelemmel a terméseredményre, az agrárnépesség lélekszámára és fogyasztására, valamint a vetőmag-igényre - a jelzett időszakban Borsod, Heves, Nyitra és Zemplén megyékben, kb. 17 ezer km 2 területen mintegy 96 ezer mázsa kenyérgabona termett évente. Azt csak megbecsülni lehet, hogy ennek milyen hányada került belső forgalomba, de mindez a gabonapiac létét és szükségességét éppen úgy feltétlenül igazolja, mint a búzát és rozst nem termelő parasztgazdaságok jelentős szántát. 1' Több mint 130 ezer jobbágygazdaság termelésének elemzésével azt is igazolja, hogy a vizsgált területen a 16. században a jobbágyüzemek 35,6%-a, a 17. században 34,9%-a, 1707-ben pedig 49,8%-a nem termesztett kenyérgabonát. Úgy ítéli meg, hogy a kenyérből ellátatlan népesség különböző társadalmi csoportokból tevődött össze, s egyaránt magában foglalta a monokultúrás területek szőlőtermelőit és állattenyésztőit, a „földnélküliek", ill. „termésnélküliek" csoportjait, a kézművesek és a napszámosok csoportjait, valamint a falusi népesség bizonytalan megélhetésű elemeit. Ennek a népességnek az ellátása N. Kiss István szerint jelentős mennyiségű kenyérgabona piaci biztosítását igényelte, s annak forgalmában - a piacok mellett - a közvetlen árucsere és a természetbeni juttatás is szerepet játszhatott. 10 A középkori gazdaságtörténeti adatok sora jelzi, hogy a gabonafélék, különösen a búza kereskedelme az Alföld és a hegyvidék közötti árucsere legfontosabb vonulata volt. Bár a termény igen jelentős részét a felvidékiek maguk szerezték be, gyakran cserélték el az Alföldön, rendkívül intenzív volt a gabona észak felé való szállítása. Ennek értékesítése részben az Északi-középhegység és az Alföld érintkezési vonalán levő vásárövezet településein (Vác, Gyöngyös, Eger, Mezőkövesd, Miskolc) történt," részben pedig a felvidéki városok, bányavárosok vásárain. Belitzky János mutatott rá, hogy nagymérvű gabonakereskedelem folyt a hódoltság korában a törökök és a magyarok között is, 1 2 hasonlóan a kereskedelem más ágaihoz, ez is „életképes" maradt a részekre szakadt ország tartományai között is. Túlbecsülhetetlenek N. Kiss István megfigyelései a gabonaforgalomban részt vevő jobbágy-parasztokról is. Úgy véli, hogy a 16-18. századi belső gabonaforgalom valójában helyi piacok láncolata révén bonyolódott, s mivel a tengelyen történő búzaszállítás rendkívül drága volt - 30 km-nyi szállítás a 16-17. században 25-30%-kal növelte a termények árát -, a gabonakereskedelmet főleg a korlátozott vonzáskörű piacok jelentet7 Gunst 1998. 30-31.; Kosa 1981. 66. Lásd még: Surányi 2005.; Surányi 2008. 36-84. 8 Belitzky 1932. 7-10., Szűcs 1984. 5-33. 9 N. Kiss 1987. 251. 10 N. Kiss 1987. 251. 11 Gyimesi 1967. 481^186.; Dankó 1974. 177.; Dankó 1973-74. 297. 12 Belitzky 1932. 30-33. 386
