Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - Frisnyák Sándor: A vízenergia használata a Kárpát-medencében (11. század - 1920)

A vízenergia használata a Kárpát-medencében (11. század - 1920) FRISNYÁK SÁNDOR Bevezetés Az ipari forradalmat megelőző időkben Európa más tájaihoz hasonlóan, a Kárpátmedencében is a vízenergia, a fa és a faszén volt a legfontosabb energiaforrás. A Kárpátmedence folyói - a Poprád, a Dunajec és a Karszt-hegységben eredő néhány kisebb vízfolyás kivételével - a Duna vízgyűjtő területéhez tartoznak. A medencerendszer centripetális jellegű vízrajzi hálózata jelentősen befolyásolta az ember megtelepedését, a kultúrtáj terjedését és a gazdaság térszerveződését. A vízerőkészlet a kárpáti-hegységkeret és a medenceválasztó hegységek területén koncentrálódik. A vízerőhasználat a magas- és középhegységeken kívül kialakult a folyók dombsági és alföldi szakaszain is. A folyók és patakok vízerő-potenciálját kezdetben a gabonaőrlő vízimalmok, majd a 13-14. századtól más ipari célokat szolgáló vízikerék-(erőátviteli) szerkezetek is hasznosították. A természeti erőforrások, így a vízenergia használata is összekapcsolódik a lokális környezetátalakító munkákkal, pl. a mesterséges vízgyűjtő medencék és erővíz-csatornák létesítésével, a folyó- és patakmedrek szabályozásával stb. 1. A vízimalmok építésének ideje és típusai A Kárpát-medence vízenergiáját - jelenlegi ismereteink szerint - először az államalapítás korában, Veszprém és Zala megyében kezdték hasznosítani.

1 Ali. század vége felé a tihanyi apátságnak több helyen, pl. Balatonfüreden, Berénden, Kapolcson és Vászolyon voltak vízimalmai. A 12-13. századi adománylevelek és határleírások a vízimalmok elterjedését bizonyítják. A patakmalmok mellett a 13. században - pl. Budavár alatt, a Dunán, a későbbi korokban a folyó más szakaszain és a mellékfolyóin - megjelentek a hajómalmok is. A középkori vízimalmok gabonaörlés céljából létesültek és számuk gyorsabb ütemben növekedett, mint az állati erővel működő szárazmalmoké. A 12-13. században a német telepesek honosították meg a kallózást, később pedig - nyugati mintára - hazánkban is létesültek egyéb ipari vízenergetika szerkezetek (pl. huták, hámorok, érctörő stömpölyök, fürészmalmok stb.). A 15. század végén a Kárpát-medencében működő őrlő- és egyéb vízimalmok száma kb. 1500-ra tehető. A 16-17. században a vízenergia használata a török által megszállt területeken a gazdasági élet hanyatlásával és az elnéptelenedéssel összefüggésben - jelentősen csökkent vagy megszűnt. A Magyar Királyság területén 1720-ra a patak- és hajómalmok száma 3300-ra növekedett.

2 A vízimalmok egy vagy több vízikerékkel működtek, de voltak 6-8 vízikerekes 1 Wöller 2001. 15-16. 2 Magyarország malomipara 1894-ben. 1896,74-75. 347