Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
MEDIEVISZTIKA - Dénes György: III. Béla király végrendelete - Aliz antiochiai hercegnő Torna birtokosa
zási tábláit, és az antiochiai hercegek gondosan összeállított, szerteágazó leszármazási tábláján, ahol egyébként Konstancia fejedelemasszony mindkét házasságából származó gyermekeit felsorolja, Aliz nem szerepel. 3 3 Ezért ne csodálkozzunk, hogy középiskolai tankönyveink és tanáraink sem tudnak róla. Kristó Gyula és Makk Ferenc tollából III. Béla emlékezete címen kiváló, adatgazdag munka jelent meg 1981-ben, ebben, mint már utaltam rá a szerzők pontosan idézik a Kölni Evkönyvekből III. Béla király végakaratát, benne „Antiochya fejedelmének leányát" is. Ez utóbbihoz azonban a következő jegyzetet fűzik: „ Antiochya elírás Aragónia helyett. Imre házassága aragóniai Konstanciával tehát már III. Béla életében megtörtént." Ezt a határozott megállapítást megerősíti a szerző a könyv Bevezetőben: „egy nyugati forrásból, a kölni évkönyvből tudjuk, hogy Bélát már életében foglalkoztatta Imre fia és Aragónia királyának leánya Konstancia közti - utóbb megvalósult - házasságának terve." 3 4 (Kiemelések tőlem. D. Gy.) A könyv szerzői úgy látszik nem ismerték az antiochiai fejedelmi család és azon belül ChátiIlon Aliz hercegnő történetét, és nem gondoltak arra, hogy III. Béla király feleségének, Chátillon Ágnesnek testvére is lehet, aki pedig már több mint egy évtized óta a magyar királyi udvarban, az uralkodócsalád tagjaként élt, és akár ott állhatott Béla halálos ágya mellett a király fiaival együtt. Ez eddig nem lenne hiba, hiszen a történészeknek a kutatásaik nyomán kialakult véleményüket, hipotéziseiket nem csak joguk, de kötelességük is megírni. És valamennyien tévedhetünk. Az viszont már nem szerencsés, hogy a szerzők az általuk vélt elírást nem feltevésként írják le, hanem határozott állításként, és erre a téves állításra ugyancsak teljes határozottsággal (,, tehát") alapoznak természetesen téves következtetést, hogy egy házasság már megtörtént, ami pedig bizonyos, hogy akkor még nem történt meg, ráadásul állítják, hogy Béla király erre irányuló tervét „a kölni évkönyvből tudjuk ", holott abban erről egy szó sem esik. A könyv Bélának Chátillon Ágnes antiochiai hercegnővel kötött házassága kapcsán Albericus barát 13. században született krónikájából idézi Konstancia antiochiai fejedelemasszony leányainak névsorát, amelyről már szó esett: „Ettől az úrnőtől született három leány, akik közül az első Manuel konstantinápolyi császár hitvese lett, ... Ágnest, a másodikat az említett magyarországi Béla király vette nőül, s nemzette Imre és András testvéreket, a királyokat s két királynét, csehországi Konstanciát és görögországi Margitot." Eddig az idézet. 3 5 De ki volt a harmadik leány? A 13. században írt krónikában természetesen benne áll, mert ha három leányról ír, meg kell neveznie a harmadikat is. Idézzük az eredeti krónika szövegét: „a harmadik Raynald fejedelem Alayde nevű leánya, akit az itáliai Este őrgróija vett feleségül". Kár volt a kötetből elhagyni a harmadik antiochiai hercegnő említését, mert akkor talán felismerték volna a szerzők III. Béla végrendeletének helyes értelmét. 1983-ban jelent meg e sorok írójának a Bódva-völgy történetéről írott könyve, amely Muratorira hivatkozva ismerteti Antiochia uralkodója, Raynald fejedelem, Aliz leányának Magyarországra menekülését, Imre király bőkezű adományát, benne a tornai uradalommal, és ismerteti az antiochiai hercegnőnek VI. Azzo estei márkival kötött házasságát is. 3 6 33 Runciman 2002. 1086. 34 Kristó-Makk 1981.23, 112, 195. 35 Kristó-Makk 1981. 109 36 Dénes 1983. 33-35. 342
