Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

MEDIEVISZTIKA - Dénes György: III. Béla király végrendelete - Aliz antiochiai hercegnő Torna birtokosa

ménytelenül, de útja során több uralkodót is meglátogatva családi-diplomáciai kapcsolatokat építgetett.

2

8 A végrendelet értelmezése III. Béla király végrendeletéről az 1930-as években a gimnáziumban tanultam, de csak annyit, hogy Béla a királyságot és a vele járó jövedelmeket idősebb fiára, Imrére hagyta, magánvagyonát, birtokokat, kincseket és rengeteg pénzt pedig fiatalabb fiára, Andrásra, azzal, hogy az általa megfogadott, de már megvalósítani nem tudott keresztes hadjáratot helyette ő vezesse a Szentföldre. Az antiochiai hercegnőről szó sem esett. Nyilván azért, mert Aliz, bár mintegy két évtizedet töltött III. Béla, majd Imre király udvarában, de a magyar történelemben nem játszott említésre méltó szerepet, így tanáraim sem hallottak róla egyetemi tanulmányaik során. Pedig Nyáry Albert báró, aki 20 éves korában, mint fiatal egyetemista, a szabadságharcban Kossuth hadsegéde lett, majd Világos után Olaszországba emigrált, ahol levéltári kutatásai közben számos addig ismeretlen magyar vonatkozású oklevélre bukkant,

2

9 és azokról, a kiegyezés után Magyarországra hazatérve, értékes tanulmányban számolt be.

3

0 A modenai királyi levéltár magyar vonatkozású anyagairól írva, több más információ mellett, Muratori 1717-ben megjelent könyvére is utalva, említést tett Aliz antiochiai hercegnőről, Imre király tornai birtokadományozásáról, Aliznak VI. Azzo őrgróffal való házasságáról is, és ismertetett még sok más magyar vonatkozású okmányt. Az antiochiai fejedelem leányáról szóló néhány mondatos megemlékezése azonban - úgy látszik - nem váltott ki nagyobb figyelmet történészeink körében. A 19. század második felében, akárcsak hazánkban, Németországban is sorra jelentek meg nyomtatásban a középkori krónikák, annalesek és okmánytárak. Ezek közül legjelentősebb a Monumenta Germaniae Historica sorozata, amelynek XVII. kötetében, 1861-ben megjelent a Kölni Evkönyvekben III. Béla végrendelete, a XXIII. kötetben pedig, 1874-ben megjelent Albericus barát krónikája, amely beszámol Chátillon Rajnáidnak a megözvegyült Konstancia antiochiai fejedelemasszonnyal kötött házasságáról, miáltal ő Antiochia fejedelme lett. Fölsorolja a krónika Konstancia három leányát is, akik közül az idősebb, a fejedelemasszony első házasságából született leány a konstantinápolyi császár felesége lett, a másodikat, Ágnest Béla, Magyarország királya vette nőül, a harmadik, Rajnald fejedelem Alayde (Aliz) leánya pedig Olaszországba, az estei őrgrófhoz ment férjhez.

3

1 (Itt közbevetőleg meg kell jegyeznem, hogy Muratori már hivatkozott müvében felhívta a figyelmet arra, hogy Aliz hercegnő nevét a különböző oklevelek legalább hatféleképpen írják le, többek között Alaide alakban is.) Miután a történészek Alizt nem tekintették fontos személynek, többnyire meg sem említették. így például az előbbi idézet utolsó, Alizról szóló fél mondatát, akárcsak a gimnáziumban tanáraim, mellőzték, és csak Mária és Ágnes házasságát idézték.

3

2 Runciman, a keresztes hadjáratok történetének kiváló kutatója, a Cambridge University professzora, háromkötetes, nagy munkája végén közölte a benne szereplő uralkodóházak leszárma28 Benda 1981. 124, 133; Kristó 1984. 1311. 29 MÉLI1. 305. 30 Nyáry 1868. 31 ChrAlbr. 1874. 873. 32 Pl. Kristó-Makk 1981. 109. 341