Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

IKONOGRÁFIA - Gyulai Éva: Vinum acuit ingenium - A hordón ülő Bacchus ikonográfiája a 16-17. századi emblémákon

Manuzio minden bizonnyal ismerte Sambucus versét, amely Bacchus és a borivás összefüggéseivel kapcsolatban inkább a részegség és a mámor nyújtotta felejtés áldásait hangsúlyozza. Dicséri ugyanis a szabadság élményét nyújtó poharazást és társas együttlétet, igazat adva a régieknek, akik a husánggal együtt a szív felejtését is felajánlották Bacchusnak, az utóbbit azért, hogy emlékezés helyett inkább hallgatásba burkolózzanak, az előbbit pedig azért, hogy ha sérelem éri őket, csak szelíden büntessék barátaikat. Sambucus inscriptiojának. forrása Plutarchos Symposiaca c. müve, amelyet nem sokkal az Emblemata megjelenése után latinul is kiadtak (Quaestiones convivales, fordító: Herman Croeser/Hermanus Crusius). Az asztali beszélgetések elején arról értekeznek a dialógus résztvevői, hogy szabad-e filozofálni borozás közben. Plutarchos szerint az ősi mondás ráillik a lakomák felügyelőire, akiket a Szicíliában élő dórok //v«ov-nak, vagyis emlékezőnek neveznek, de lehetett figyelmeztetés is a lakomákon elhangzottak és történtek elfelejtésére, ezért lehet olvasni a régi történetekben, hogy a husánggal a felejtést is Bacchus atyának áldozták, hogy feledésbe merüljön mindaz, amit a borozás alatt mondtak, illetve csak enyhe feddés járjon érte. Ezért, Euripidésszel, bölcsességre vall a turpisságokat elfelejteni, a legnevesebb filozófusok is kivetették emlékezetükből a poharazás közben mondottakat.

2 Bacchus, mint a humanista poharazgatás és lakomák szabados hangvételének, illetve a jótékony felejtésnek a szimbóluma nemcsak Zsántboky János emblémájában, hanem a korabeli angol pamfletekben is feltűnik.

2

8 Junius Hadrianus (Vinum ingenii fames) Hadrianus Iunius (Adriaan de Jonghe 1511-1575) holland humanista tudós és orvos, Sambucus barátja emblémáskönyve 1565-ben jelent meg, szintén Plantinnél, s az emblémák szerkesztésében is Zsámboky nagy hatású munkáját követte. Az emblémák genezisüket és alapvető forrásukat, a Horapollo néven ismert 5. századi görög hieroglifagyüjteményt tekintve, enigmatikusak, s éppen azért lehettek a kései humanizmus jellemző irodalmi műfajává, mert a rejtélyesség, a beavatottság jellemző rájuk, csak a müveit, beavatott befogadó képes megfejteni őket. Hadrianus Iunius már emblémáskönyve alcímében hunc fuisse morém, ut, sí quem amicum, out hospitem in domum acciperenl, oslensis foribus dicerenl... Hac non egreditur sermo. Damnal autem banc consuetudinem, propterea quod seniial. in conviviis sermonibus utendum non ineplis, sed erudilis ac frugiferis, quos efferri sit honestum, et conducibile. Refert idem in vita Lycurgi, ex cuius in stitutione, qui natu maximus erat, stabat ad ostium, et ad convivium ingredientibus dicebat, Ostens is foribus... Per hasce nullus sermo progreditur foras. [...] Hue adseribendum, quod quemadmodum in Svmposiacis testatur Plutarchus, veteres Bacchum oblivionis filium finxerant. idque per iocum invertil apud hunc quispiam. dicens patrem potius oblivionis appellandum fuisse quam filium: quod vinum. praesertim immodicum, vei ante senectam adimat homini memóriám. Manuzio 1603. 283-284. 27 Plutarchi Quaestinum convivalium Liber primus. An inter pocula phitosophandum. Quaestio I. Proverbium hoc Mioá) pvapova ovpKOirj, id est odi memorem compotorem. quidam Sossi Senecio in modiperatores dictum vohmt: qui fere odiosi et in bibendo sunt rusticani. Nam colentes Siciliam Dórii modiperatorem pváova vocabant. Alii hoc prouerbio arbitrantur diet is et factis inter pocula obliuionem praeseribi. Hinc fabulae patriae obliuionem et ferulam Libero patri consecrat: quod eorum, sunt admissa nulla prorsum in re conseruanda sit memorai, vet castigationem merítem. Quia vero tibi quoqiie videtur: Obliuio sapiens reuera a turpium, vt est apud Euripidem, esse: omnem tarnen eorum, quae dicta inter pocula sunt, ejicere memóriám, id non modo a conciliatrica amteitiae abhorrere mensa, verum etiam philosophos haberere celeberrimos... Opera, quae extant, omnia Plutarchi Chaeronei. Ethica Sive Moralia Complectentia... interprete Hermanno Crusio. Georgius Corvinus-Sigismundus Feyrabendius, Francofurti ad Moenum. 1580. 490-491. (Editio princeps: Guarino. Basel, 1573). 28 Karremann 2008. 296