Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
IKONOGRÁFIA - Voigt Vilmos: Renard nyomai Magyarországon?
Renard nyomai Magyarországon? VOIGT VILMOS Egy régi adósság törlesztésének legalább kezdete a mostani írás. Magam is alig hiszem, ám igaz, mintegy két évtizede kezdtem foglalkozni a középkori Rókaregény esetleges magyarországi nyomaival. Amint ismeretes, a mai Belgium, Hollandia, Németország nyugati része, Franciaország északi része, Anglia (stb.) területén a 12-13. században (főként 1171 és 1250 között) írásban, iparművészetben és művészetben elterjed az állatepika egy sajátos csoportja, amely az állatok „királysága" társadalomkritikai és szórakoztató jellegű leírásával foglalkozik, sok-sok név szerint említett szereplővel, epizóddal, ezek kibővítéseivel is, azonban az igazi főszereplő a csavarintós eszű Róka (a szövegekben Reynard, vagy ennek megfelelő szóalakban). Nemcsak egyes állatmese-méretü szövegek, hanem ezek egész sorozatai ismertek, több tucat fontos kéziratcsoporttal és együttesen sok száz szöveggel, ezért középkori értelemben pontos a „regény" megjelölés: Roman de Renart. Ezeket a szövegeket az európai folklór kutatóinak is ismerniök kell. Bizonyos tematikus előzmények után a reneszánszig folyamatos az ilyen alkotások népszerűsége Nyugat-Európa egyes irodalmaiban, és ez azután a 19. században egy időre megint visszatér. Főként vallon-flamand területen máig ismert, és kiadványok, mesekönyvek, filmek, múzeumok, turistautak révén közkedvelt téma. A Land van Reynaert ma valódi turisztikai táj. Magyarországon is a világirodalomból régóta ismert mű (vagy csak tematika) volt. Benedek Elek 1888-ban, a gyermekirodalom ügyében tartott képviselőházi beszédében is említi. Elsősorban Móra Ferenc máig népszerű gyermekkönyve (Csilicsali csalavári Csalavér - Budapest, első kiadása: 1913) ilyen jellegű. Vázsonyi Endrének a gyermekek számára készített meseregénye (Fortélyos mester királysága - 1964) ugyanezt a témakört szerkesztette egybe. Sót, még a Fekete István gyermekregényben (1965), mind az ebből készített animációs filmen nagy sikerű Vuk is megőrzött „renardi" mozzanatokat. A nemzetközi filológiai kutatás 1975-ben Glasgow-ban - a skót középkorkutatóromanista Kenneth Varty kezdeményezésére - létrehozta e téma kutatóinak nemzetközi társaságát (Société Internationale Renardienne - International Reynard Society), amely rendszeresen nemzetközi kongresszusokat tart, és 1988-ban megkezdte Reinardus című évkönyvének kiadását. Minthogy e kiváltképpen nemzetközi és tudományközi kutatási terület (amely kiterjed a folklórra is) keretében kelet-európai kutatók voltaképpen nem vettek részt, érdeklődéssel hallgatták, amikor az 1991-es groningeni (egyébként 9.) kongresszuson a „magyar Renard-hagyomány kérdéseiről" adtam elő. Noha nyilvánvaló, hogy nekem sem sikerült középkori, sőt éppen magyar nyelvű Renard-szövegekre bukkannom, maga a téma magyar művelődéstörténeti szempontból is igen sokfelé ágazó, érdekes kutatási lehetőségekkel és különböző tudományterületek összekapcsolásával. Rögtön hozzá tehetem, hogy a középkori francia és német irodalomtörténettel foglalkozó magyar kollegáim (legkivált Szabics Imre) jól ismerik a Rókaregény körébe tartozó legfontosabb régi műveket - a hovatovább külön szakmává váló „renardisták" eredményeit illetően azonban ők sem tájékozódhattak még igazán - már csak az ilyen publikációk nagy száma 275
