Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

KÉZMŰVESSÉG - IPARTÖRTÉNET - Hadobás Sándor: Gróf Andrássy Manó szerepe a rudabányai nagyüzemi vasércbányászat megindításában

Andrássy rudabányai kutatásairól sajnos nagyon keveset tudunk, még az egyébként alapos üzemtörténeti monográfia

3 sem közöl róla részleteket. Vele egy időben végezte tudományos célú vizsgálatait Rudabányán Maderspach Lívius bányamérnök. Ruszkabányán született 1840. február l-jén, s Rákospalotán hunyt el 1921. szept. 29-én. Tanulmányait a selnreci Bányászati Akadémián végezte. 1871-től a Schlosser Albert tulajdonában levő berzétei vasgyár igazgatója volt, de a közeli Rozsnyón élt. Bányavállalkozóként is tevékenykedett: az 1880-as évek elején felsőnyárádi szénbányáját említi a szakirodalom.

4 Hivatali munkája mellett geológiával foglalkozott, elsősorban az ország vasérclelőhelyeit tanulmányozta. Több tanulmány mellett nevéhez fűződik az első jelentősebb magyar teleptani munka, amit a Királyi Magyar Természettudományi Társulat megbízásából írt. (Magyarország vasérczfekhelyei, 1880; a könyv megírására pályázat útján 1875-ben kapott felkérést.). A rudabányai vasérctelep földtani felépítését a bécsi Oesterreichische Zeitschrift für Berg- und Hüttenwesen című szaklapban ismertette 1876-ban. Feltehető, hogy Andrássy kapcsolatban állt Maderspachhal (hiszen szegről-végről „földik" voltak), igénybe vette a szakértelmét, és talán kutatási megbízásokat is adott számára. (Az egyik korabeli életrajza megjegyzi, hogy gyakran kérték fel „magánúton" ásványtelepek vizsgálatára, ami feltételezésünket erősíti.) Biztató vizsgálati eredményei (is) ösztönözhették a grófot arra, hogy ércterületeket szerezzen, később pedig nagyüzem kiépítését szorgalmazza Rudabányán. 1874 és 1878 között hét bányatelekre kapott adománylevelet: - 1874-ben Rudabányán a Buda, - 1874-ben Rudabányán az Arad, - 1877-ben Rudabányán a Körös, - 1877-ben Felsőtelekesen a Parnó, - 1877-ben Alsótelekesen a Sajó, - 1878-ban Alsótelekesen a Tokaj, - 1878-ban Alsótelekesen pedig a Patak nevű bányatelekre. A vasérctermelés is megkezdődött, egyelőre szerény keretek között. Mind a kincstári, mind pedig az Andrássy-féle bányák termelését hátráltatták a szállítási problémák, elsősorban a vasút hiánya. Központi források híján a kiút a magántőke bevonásával megvalósítandó fejlesztésben kínálkozott. Ezért a két érdekelt fél tárgyalásokat kezdett a helyzet megoldására. A megbeszélések odáig jutottak, hogy az Andrássy vezette konzorcium és az állam képviselői 1877-ben már szerződéstervezetet is készítettek a kincstár tulajdonában levő rudabányai vasércbányák bérletéről, amit véleményezésre átadtak a diósgyőri vasgyárnak és Péch Antalnak, a magyar bányászat akkori legnagyobb szaktekintélyének. Péch terjedelmes jelentésében kimutatta, hogy a szerződés megvalósulása számos hátránnyal járna a kincstár számára, különösen azért, mert a diósgyőri és a tiszolci állami vasgyárak elveszítenék legfontosabb jövőbeli nyersanyagbázisukat.

5 A kincstár mégis hajlandó volt az egyezségre, mert nem tudott pénzt biztosítani egy új, korszerű bányaüzem és a szükséges egyéb létesítmények kiépítésére. A diósgyőriek akadékoskodását úgy kerülték meg, hogy a rudabányai vasérclelőhelyet 1880-ban a rhónici királyi vasgyári hivatal kezelésébe helyezték át, ami által a diósgyőriek érdekeltsége megszűnt. Most már nyitva állt az út az évek óta kész tervek realizálásához. 3 Pantóetal. 1957. 4 Matyasovszky 1882. 88. 5 Hadobás 2004. 93-109. 177