Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

KÉZMŰVESSÉG - IPARTÖRTÉNET - Hadobás Sándor: Gróf Andrássy Manó szerepe a rudabányai nagyüzemi vasércbányászat megindításában

Gróf Andrássy Manó a tehetségekben bővelkedő főnemesi család egyik legérde­kesebb és legsokoldalúbb tagja volt: politikus, festő- és grafikusművész, utazó, szakíró, ipari úttörő egy személyben. 1 Bár Emánuelként anyakönyvezték, következetesen annak becéző formáját használta keresztnévként; többnyire így említi minden korabeli forrás és az utókor is. A Gömör megyei Oláhpatakon (ma Vlachovo, Rozsnyótól mintegy 17 km-re északra) született 1821. március 3-án. (Egyes források, például a Magyar életrajzi lexikon, de még a Slovensky biograficky slovník is viszont Kassát jelöli meg születé­si helyeként.) Változatos, eseményekben és sikerekben bővelkedő életpályát futott be. Egyetemi tanulmányai végeztével utazást tett Nyugat-Európában és Észak-Afrikában; élményeiről a Honderű c. lapnak küldött tudósításokat. 1848-ban Torna vármegye vá­lasztotta meg országgyűlési képviselőjének. 1848-ban Torna, 1867-8l-ben Gömör vármegye főispánja volt. Részt vett az 1848-M9-es szabadságharcban, melynek bukása után külföldre menekült, és beutazta Kínát, Indiát. Keleti tárgyú rajzait, majd vadász­és sportjeleneteket tartalmazó albumot adott ki. A művészettörténet a legjobb 19. szá­zadi magyar grafikusok között tartja számon. Mügyüjteménye az egyik legértékesebb volt a korabeli Magyarországon. A Magyar Tudományos Akadémia 1858-ban levelező tagjává választotta. Az ipar fejlesztésével a gyakor­latban is foglalkozott. Korszerűsítette az apjától, gróf Andrássy Károlytól (1792-1845) örökölt Sajó menti vasércbányáit és kohóit, s vásárlással gyara­pította azok számát. Vasműveinek összteljesítmé­nye 10 év alatt megduplázódott, elérte a 20 ezer tonnát, a korabeli magyar nyersvas-termelés 14 százalékát. Kezdeményezésére alakult meg 1868­ban a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat, amely 1881-ben egyesült a Rimamurány-völgyi Vasmű Rt.-vei. Az így létrejött Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű Rt.-nek, Magyarország legnagyobb vasipa­ri vállalatának igazgatósági tagja volt. Nagyrészt neki köszönhető, hogy 1870-ben törvény született a gömöri iparvasutak állami támogatással történő megépítéséről. Idegen kézből visszavásárolta, és alapjaitól újjáépítette a betléri kastélyt. Egy kora­beli forrás így jellemzi: „Mint szónok, nem volt ki­váló de talpraesett tárgyi megjegyzései a pénzügyi bizottságban nag súlyt biztosítottak szavainak. Különösen a bányászat és a kohászat terén volt szaktekintély. Az Andrássy-család hagományos hajlama a nagipar és a gazdasági vállalkozás iránt benne volt legerősebben kifejez­ve. " (Ez utóbbi megállapítást, amint látni fogjuk, Rudabánya példája fényesen igazolja.) 1881 -tői haláláig a rozsnyói kerület szabadelvű párti országgyűlési képviselője. Az auszt­riai Görz gyógyhelyen hunyt el 1891. április 23-án egy hirtelen támadt fertőző betegség következtében 2 (1. kép). 1 Basics 2005; Berényi 2009; Csucsomi 2005. 2 MÉLI. 1967. 34-35.; Kovács 2006. 59-64. /. kép. Gróf Andrássy Manó (Fénykép. 1860-as évek) 176

Next

/
Thumbnails
Contents