Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
KÉZMŰVESSÉG - IPARTÖRTÉNET - Hazag Adám: A miskolci csizmadia ipartársulat megalakulástól a második ipartörvényig, 1872-1884
Ugyanakkor nehézséget jelentett az ipartársulaton kívüli konkurencia felszámolása is. A törvény a polgári szabadságjogok szellemében kimondta, hogy az iparűzéstől senki, sem bírói ítélet, sem közigazgatási határozat által nem tiltható el, 2 3 a törvény paragrafusai alapján bármely nagykorú polgár, képzettség hiányában is űzheti mesterségét, beléphet bármely érdekvédelmi szervezetbe, és a piaci viszonyokon kívül semmi sem akadályozhatja tevékenysége folytatásában. 2 4 A törvény által előírt szabad iparvállalási jog azonban, ahogyan a későbbi forrásokból világosan kitűnik, sok konfliktust okozott, a céhes szellemben nevelkedett mestereket több esetben felháborította a gyakorlatlan, eddigiekben, kontároknak nevezett iparosok tevékenysége, akik ellen a törvény érvénybelépése után már nem tudtak hatásosan fellépni. Ilyen példákkal találkozhatunk a már megalakult miskolci csizmadia ipartársulattal kapcsolatban, mely esetben, hosszas viták után, a fenti kitételre hivatkozva, a város vezetése nem lép fel a társulaton kívül tevékenykedő iparosokkal szemben. A miskolci csizmadia ipartársulat 1876. január 15-i beadványát, melyben Litsten Károly csizmadia mester árusítóhelyének elvételét kérik, indoklásukban azzal utasítják vissza, hogy az ipartársulatok meglétüknél fogva nem jogosultak arra, hogy a jobb árulóhelyeket birtokolhassák, valamint az sem bizonyított, hogy az illető árusító helyével akadályozná a forgalmat. 2 5 Ugyanilyen eset fordul elő a későbbiekben, a miskolci csizmadia ipartársulat kérvényében arra nézve, hogy Pollák Jakab számára tiltsák meg a Kandia utcában történő kereskedést. Az ipartársulathoz intézett válaszban a város a kérést szintén elutasítja, mivel az illető ezen a helyen engedéllyel tartózkodik és árul. 2 6 A fentiekből az tűnik ki, hogy a hatóságok nemhogy akadályozták volna a konkurenciát, hanem a törvényben foglaltak szerint megvédték a társulaton kívül dolgozókat. Más volt a helyzet azokkal szemben, akik sem tagsággal, sem iparűzési engedéllyel nem rendelkeztek, velük szemben minden bizonnyal felléptek a hatóságok. 1875 februárjában a miskolci csizmadiák bejelentették, hogy az általuk látogatott bodrogkeresztúri vásárban tagságon kívüli, iparjeggyel nem rendelkező egyének árulták készítményeiket. 2 7 A 19. század legfontosabb árucserélő helyszínei a heti- és országos vásárok voltak, itt lehetőség nyílott az eltérő árucikkek értékesítésére, illetve vásárlására. Ebben a tekintetben Miskolc városa fontos szerepet játszott, évente a több hetivásár mellett öt országos vásárt tartottak itt. 2 8 A vásárok mindig is nagy kockázattal jártak a kézművesek számára, nem csekély összeget kellett fordítaniuk az árusítóhelyek bérletére, utazásra, szállásra, valamint előre kiszámíthatatlan volt a kereslet mértéke. A vásárok egyik jelentéktelennek tűnő, mégis a kézművesek számára további kiadásokat jelentő tétele volt a helypénzek fizetése. 23 1872. évi Vili. törvénycikk 84.§. 24 1872. évi VIII. törvénycikk 1-5.§. 25 HOM HTD I. 76.2.214. A Miskolci Csizmadia ipartársulat levelezése 1876-1882. 26 HOM HTD I. 76.2.214. 1885. április 2. 27 HOM HTD 1. 76.2.214. 28 Szendrei 1886-1911. 777. 170
