Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

KÉZMŰVESSÉG - IPARTÖRTÉNET - Hazag Adám: A miskolci csizmadia ipartársulat megalakulástól a második ipartörvényig, 1872-1884

Valószínűleg ennek a megállapodásnak is köszönhető, hogy a későbbiekben a fent említett alaptőke hiány eltűnik, az 1883. évi leltár szerint az ipartársulat, igaz hitelintézetekkel való egyezkedés után, de képes volt saját tőkét gyűjteni működéséhez. A Miskolci Csizmadia Ipartársulat Dobos Sámuel volt elnökétől által vett leltár 1883. január IIP 17.) A miskolczi hitelintézethez intézett kérvénye a társulatnak 1300 Ft tőke bekebeleztetése alóli felmentés tárgyában 18.) Munkakönyv 167 darab 19.) Eg darab Miskolczi takarék eg'leti 486. számú 3629 Ft szóló betétkönyv 20.) Eg darab Miskolczi takarék eg'leti 537. számú 400 Ft 55 kr-ról szóló betétkönyv Kezelve K. Papp László Miskolczi Csizmadia ipartársulat jelenleg megálasztott elnöke. Természetesen az általános gazdasági folyamatok is nagy hatással voltak az ipartársulatok gazdálkodására. Az 1872-ben kezdődő gazdasági válság, mely főleg a mezőgazdaságot érintette átrendezte a lakosság vásárlói igényeit, mely egyre inkább az élelmiszeripari termékek felé fordult. A tárgyalt területen a vállságot tovább fokozta az 1872 őszén az északi megyékben felbukkanó kolerajárvány, melynek következményeként a helyi kézművesek tiltakozása ellenére korlátozták, illetve zárolták az országos vásárok rendezését, melyek hiányában az iparosok képtelenek voltak áruik jelentős részét értékesíteni.

1

9 Az 1873. évi pénzügyi válság főként a hitelek megdrágulásában vált érezhetővé, a bevételek kiesése mellett, az élelmiszerek rohamos drágulása, valamint a fejlesztéshez, a termelés fenntartásához szükséges anyagiak biztosítása sok esetben eladósodást eredményezett.

2

0 Az 1874-re normalizálódó gazdasági helyzet ugyan könnyített a kézművesek nehézségein, de a már így is a termelőképesség határára jutott társulatok továbbra is súlyos helyzetben voltak, ezt súlyosbította, hogy Miskolcon egyre nagyobb számban találkozhatunk gyári árut forgalmazó boltokkal, melyek olcsóbban tudták kiszolgálni a lakosság igényeit. Egy társulat hatékonyságát, gazdasági szerepét jól jellemzi az adott szervezet tagságának száma, illetve annak változása, ennek követéséhez azonban pontos adatokra van szükségünk. Ennek megállapítására jó támpontot adnak a fenti leltárak bejegyzései, ezek alapján megállapítható, hogy míg 1883-ban 167 munkakönyvet tartottak nyílván, addig 1886-ra, a második ipartörvényt követően ezek száma 80-ra, azaz kevesebb, mint felére csökkent.

2

1 Hasonló adatsorokat találhatunk a csizmadiákkal kapcsolatban, 1874-ben 181, 1883/84-ben 61, 1884/85-ben 96 fővel számuk a legnagyobb csökkenést mutatja az időszakban Miskolcon. Ez a csökkenés, ha nem is ilyen jelentős mértékben, de általánosan jellemző volt a ruhaiparban tevékenykedő ipartársulatokra.

2

2 18 HOM HTD I. 76. 2.175. 19 HOM HTD 1. 76.35.45. Altalános ipartársulat vegyes iratai. 20 Gulya 1997. 35. 21 HOM HTD l. 76.2.175. és HOM HTD 1. 76.2.174. 22 Miskolc története IV/2. 693. (Tóvári Judit) 169