Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
KÉZMŰVESSÉG - IPARTÖRTÉNET - Spóner Péter: Városkönyvi adatok a miskolci lakatoscéh történetéhez
számára elvégzett munkák általában nem voltak nagy értékűek, melyeket a gyakorlat szerint általában az év végén egyenlített ki a város. Annak ellenére, hogy kisebb összegekről volt szó, egy-egy helyi lakatosmesternek - de más, kevésbé tőkeerős iparos számára is - még ezek év végéig való meghitelezése is gondot okozott. Éppen ezért 1816-ban Halácsi István lakatosmester benyújtott számlájának kiegyenlítése mellett azzal a kéréssel fordult a városhoz, hogy a város számára tenni szokott munkájáért eshető fizetést, jövendőben fertály esztendőnként, azon okon ki adatni kérvén: hog az esztendő végére szokott haladásával és el maradásával nag hátra maradása volna, a pénzét azon idő alatt is használni kívánván. A város a kérést igazságosnak találta és a többi mester emberekre nézve is meghatároztatott, hog mivel a Contók az esztendők végével egszerre szokott kifizetése városunk Cassájának is terhesebb vagon, mint sem kevesebb summákba való fizetése, tekintetbe vétetvén egszersmind az is, hogy a mesterségbeli müvek ára hol fellyebb emelődnének, hol pedig alább szállanának, minden egéb mester emberek Contói is fertály esztendőnként fizetődjenek. Ez eránt az illető mester emberek is, hog Contóikat minden fertály esztendőnként bé adhassák és be adják, tudósíttatni fognak. 5 1 A városnak a számlák negyedévenkénti kifizetésére hozott döntése ellenére a következő években, évtizedekben több esetben is előfordult, hogy csak késve, adott esetben csak több éves csúszással fizetett a város. 1834-ben a már említett Kubatska lst\'án lakatos által benyújtott számlákról a következő bejegyzést olvashatjuk: 1833'" k esztendei contója 127., az 1828 di k mindeddig tévelyedve volt s ez ideig nem is assignáltatott contója pedig 97 VCzédulabeli értékű Rforintokkal Fő Pénz Tárnok Mizsalkovits János Úr által kifizetni elrendelték. 5 8 A kifizetések esetén tapasztalt késedelmek ellenére a szűkülő piaci lehetőségek mellett a városi megrendelések elnyerése a lakatosmesterek számára egészen a céhkorszak végéig biztos és tisztességesen fizető munkát jelentett. A város azonban nemcsak munkát adott és igazságot szolgáltatott, hanem szigorúan ellenőrizte is a lakatosmühelyeket. A 18. századtól Miskolcon és általában egész Magyarországon megfigyelhető, hogy a békeidő ellenére megnőtt a városokat és falvakat pusztító tüzesetek száma. A hazai városfejlődésnek sajátos vonása e korszakban a tűzvészek hirtelen megszaporodása, és az általuk okozott károk mértékének ugrásszerű növekedése. Az egyre szaporodó tűzesetek két alapvető okra vezethetők vissza. E korszakban nagyarányú népességnövekedést figyelhetünk meg. Miskolc lakossága a 18-19. század fordulóján már megközelítette a 20 ezer főt. A demográfiai változáshoz azonban nem tudott alkalmazkodni az építészeti technológia, a város mind zsúfoltabbá vált, ezáltal a gyorsan növekvő lakosság számára nem tudott megfelelő életteret biztosítani. A tüzek gyors terjedésében fontos szerepet játszott, hogy az épületek jelentős részét fából építették, a tetőket pedig sok esetben náddal vagy szalmával fedték be, melyek a száraz nyarakon, különösen szeles időben pillanatok alatt leégtek, egyben elősegítették a tűz gyors terjedését is. 5 9 A rosszul megépített kémények mellett a legnagyobb veszélyt a tűzzel dolgozó fazekasok, bodnárok, kerékgyártók, pékek és mindenekelőtt a fémmegmunkáló iparosok, mint a lakatosok 57 B.-A.-Z. m. Lt. IV-l501/a. 1816. 42. köt. 33. 58 B.-A.-Z. m. Lt. IV-1501/a. 1834. 60. köt. 463. 59 Kútvölgyi 1989. 11. 158
