Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

KÉZMŰVESSÉG - IPARTÖRTÉNET - Spóner Péter: Városkönyvi adatok a miskolci lakatoscéh történetéhez

lakatoscéh kiváltságait és megalapították saját céhszervezetüket." Az 1696-ban készült családfő-összeírásban már 11 lakatos neve szerepelt az állami adófizetők jegyzékében. A 18. század elején jelentősen visszaesett a lakatosok száma, köszönhetően a várost sújtó járványoknak és a várost feldúló császári csapatok pusztításának. Utóbbiról a következő bejegyzést olvashatjuk a céh jegyzőkönyvében: a lakatgyártó czéhnek minden jószága, levelei, donatiója, mind ládástul elprédáltatott... a czéh romlásba maradott. Az ezt követő években pedig a czéhnek semmi rendes fojamattya nem volté

2 A céhszabályzatot ugyan 1718-ban megújították, és az órások is csatlakoztak a céhhez,'

3 de ennek ellenére a lakatosok száma csak lassan emelkedett. 1730-ban 4, 1734-ben 5, míg 1758-ban 9 lakatos dolgozott a városban az adóösszeírások alapján. Az iparosok száma a század második felében emelkedett látványosan, ami egybeesett a város lakosságának ugrásszerű növekedésével is. Az 1770-ben készített miskolci iparos-összeírás adatai szerint már 20 mester és 7 legény űzte a szakmát Miskolcon.

1

4 A századfordulón is jelentős számban telepedtek le lakatosok a városban. A városkönyvből ismerjük Kutasi Mihály nevét, aki Szabad Királyi Debrezen Városából jó bizonyság levelek mellett lakását városunkban venni szándékozván. Bé mutatott bizonyság leveleihez képest bé fogadása ellen semmi ellent nem állván, az Incolatus Taxának (lakhatási engedély díja)

1

5 2. Rftoknak bé fizetése mellett városunk lakosai közé számláltatik.

1

6 Még ugyanebben az évben Kun Vince balassagyarmati születésű lakatoslegény mutatta be a Szabad Püspök Eger városának tanácsa által kiállított bizonyságlevelét, mely tanúsította a legény becsületes magaviseletét, és őt is az incolatus taxa lefizetése után a város lakói sorába vették.

1

7 1805-ben Schak Andrást

1

8 és Tajcher Jánost

1

9 fogadták be a lakosok közé. A kisebb mezővárosokból és a környékbeli falvakból érkező és itt letelepedni, majd mesterré válni szándékozó legények mellett a nagyvárosokból, mint Egerből és Debrecenből is jelentős számban folyamodtak polgárjogért a városi tanácshoz. 1806-ban Mikolai András

2

0 debreceni és Kinszler András

2

1 egri lakatosmester költözött a városba. 1807-ben pedig szintén Egerből Grusz Ignác lakatosmester telepedett le Miskolcon.

3

2 Azonban nemcsak betelepültek lakatosok a városba, de a jobb megélhetés reményében számosan el is hagyták Miskolcot. A távozó iparosoknak igazolást kellett kémi a várostól, hogy becsületes magaviseletűek és adójukat is időben megfizették, mert csak ennek felmutatása esetén telepedhettek le más városban. 1787-ben a város bizonyítványt adott ki Tokay György miskolci lakatosmester részére - aki a Zemplén megyei Lúcz helységbe kívánt elköltözni -, hogy magát jámborul betsületesen viselte itt laktában és Portióját is hiánytalanul megfizette.

2

3 Miskolci lakatosok azonban nem csak az országhatáron belül költöztek el. Minden bizonnyal a helyi születésű és lakatosmesterséget kita11 Gondos 1997. 10. 12 Szendrei 1904. 560. 13 Minden bizonnyal ekkor még nem volt éles határ a két szakma között. Erre utal, hogy a város óráját egy Lakatos Márton nevű iparos javította. Gondos 1997. 14. 14 Veres 2000. 335-336. 15 Eperjessy 1967. 56. 16 B.-A.-Z. m. Lt. IV-1501/a. 1799. 25. köt. 133. 17 B.-A.-Z. m. Lt. IV-1501/a. 1800. 26. köt. 46. 18 B.-A.-Z. m. Lt. IV-1501/a. 1805. 31. köt. 121. 19 B.-A.-Z. m. Lt. IV-1501/a. 1805. 31. köt. 127. 20 B.-A.-Z. m. Lt. IV-1501/a. 1806. 32. köt. 33. 21 B.-A.-Z. m. Lt. IV-1501/a. 1806. 32. köt. 95. 22 B.-A.-Z. m. Lt. IV-1501/a. 1807. 33. köt. 120. 23 B.-A.-Z. m. Lt. IV-1501/a. 1787. 13. köt. 147. 153