Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
KÉZMŰVESSÉG - IPARTÖRTÉNET - Rémiás Tibor: Bodnár-céhlevelek a miskolci Herman Ottó Múzeum gyűjteményében
ciálé gazdagon cirádázott, vonaldíszes iniciálé. A szöveg többi részének betűnagysága soronként, fentről lefelé fokozatosan csökken, ebben kivételt csak a német szöveg végén szereplő nagy állóbetűs latin ANNO szó tesz. CéhlevéP 6 1805. május 20-án német nyelven állította ki a selmeci bodnárcéh Gliwai (Hliva) Ádám (szül. Rosemberg, 25 éves, magas termetű és barna hajú) részére, akinek okiratát tízsoros szláv nyelvű bejegyzéssel látták el (Kelt Hradek,1805. szept. 8.). Ekkor a fő céhmester Giru (Harai) János volt. 10. TÁLLYA A nyomtatvány szövege és tipográfiája (1809, 1816, 1817, 1830, 1841) Szövege ua. mint Jászónál. A magyar nyelven kibocsátott tállyai városábrázolás nélküli bodnár-céhlevelek 1809 és 1841 között nyomtatott szövegükben semmit sem változtak. Tállyát, minden bizonnyal a jászói nyomtatvány mintájára, felső-magyarországi városként említi a nyomtatvány, amelyen a tállyai bodnárcéh a város többi lakosával (concivis) vállal garanciát a végzett legény szaktudásáért. A bizonyítványok keretelése változatos, nem sablonszerű, pl. az 1809-ben kiállított kereszt szalagfonatos, amelynek négyzetes sötét mezőibe fehér csillagszerű hópehely-minták kerültek, és a sarok lezárásokat margarétára emlékeztető egy-egy virágtest díszíti, ugyanakkor a felső keretelés közepén a növényi ornamentikával övezett koronás magyar címer dominál. Vagy az 1816-1817. évi egyszerű, háromvonalas keretelésű, közepein és sarkain növényi záródíszekkel, magyar címer feltüntetése nélküli. Az 1830-as bizonyító levél alsó keretelésébe beépült a kassai nyomda tipográfusának neve is: „Kassán, nyomtattatott Werfer Károly Cs. kir. Priv(ilégiált) Akad(émiai) Typogr(áfus)" által. Különben a céhlevél keretelése virág- és levéldíszítésben már-már zavaróan gazdag, mondhatni, hogy túldíszített. A felső keretelés közepén timpanonra emlékeztető növényi díszekbe ágyazva külön-külön ovális keretben a magyar és az erdélyi címer borul egymáshoz egy közös magyar korona alatt, de a felső keretelés közepének alján angyalokkal övezett címeres magyar korona lebeg. Ugyanez a túldíszítettség mondható el az 1841. évi oklevélről is, annyi változtatással, hogy a körkörös növényi motívumokat itt tölgyfalevél csokrok díszítik mind a keretelésben, mind a sarki záródíszekben, és a fölső keretet középen mindössze egy tekintélyes koronás magyar címer ékesíti növényi ornamentikákkal övezve. A szöveg első betűjét, az M-iniciálét - kivétel nélkül - növényi motívumok teszik tetszetőssé, sőt annak középső felső harmadában ismét megjelenik a koronás magyar címer (kivéve az 1816-17. évi nyomtatványokat). Céhlevelek 2 1 1. 1809. nov. 14-én kelteztette a tállyai bodnárcéh Varga Ádám (21 esztendős, magas termetű és gesztenyebarna hajú) részére, aki inaséveit 1 év és 6 hét alatt töltötte le egy itteni helyi mester kezei alatt, de 2 hetet még a kassai bodnároknál is tanult, amit a bizonyítványra fel is vezettek. Ekkor Diga János az első és Napranszky János a második céhmester. 26 HOM HTD 1.76.1.6. 27 HOM HTD I. 76.1.8., 13., 10. 22., 28. 146
