Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
ÜVEGMŰVESSÉG - ÜVEGTÖRTÉNET - Vincze Kata Zsófia: Káshrut és üvegfal?
A Tóra, a Talmud és a Sulkhán Áruch micva-rendszere nem szervezhető egy racionális, morális vagy etikai érvrendszerbe mint a csalást, lopást, gyilkosságot, hazugságot tiltó, úgynevezett magától értetődő, kulturálisan univerzálisnak mondható törvények, 72 hanem, az abszurditás határát súrolva, egyetlen explicit zárlattal lesznek legitimmé: „Legyetek nekem szentek, mert szent vagyok én, az Örökkévaló; azért különítettelek el benneteket a népektől, hogy az enyéim legyetek. "(3Móz 20:26). A nemzeti mindennapi rituális étrend a legfizikálisabban interiorizálja a kados (szent) hétköznapi identitásteremtő tartalmát. A kóser étrend a zsidó identitás mindennapi emlékeztetője, és a zsidó létforma mindennap kinyilvánított, ismételt és reflektált választása. A káshrut a legtriviálisabb fizikai megszorításokkal biztosítja a népi integritást, a kollektív identitást és referenciális kulturális jelentéseket, még azok számára is, akik tudatosan utasítják el zsidóként a zsidóknak kijelölt kóser étrendet. Meir Soloveichik szerint: míg a Tóra explicit választ ad a kóserság végső célja tekintetében (kiválasztottság, elválasztottság), elmisztifikálja a kóserság, a rituálisan tisztának választott elemek, állatok, eljárások miértjeit, ami a zsidóság kiválasztottsága mellett az Örökkévalónak való folyamatos alárendeltségére (a Tóra szándékainak megfejthetetlenségére) emlékezteti. 7 3 Míg a Leviticus 20 a zsidóság többi néptől való elválasztottságával adja meg a végső és legfontosabb választ (voltaképpen a heti huszonnégy órás, a többi nép számára abszurdnak tűnő hagyománygyakorlatra), ennek indoklását a végletekig szisztéma nélkül hagyja. A kóserság etnikai határkijelölő funkcióját támaszthatja alá Jakob Milgrom gondolata miszerint a káshrut végső gyakorlati jelentőségét a kereszténység ismeri fel azzal, hogy elsőként ezeket a rendeleteket törli el (Péter a szentlélek hatására felülemelkedik a káshrut kötelékein), hiszen a kereszténységben, mint a népek, minden népek potenciális közösségében a káshrut (elkülönítendő egy népet funkciója) értelmét veszti. 7 4 Ezzel visszacsatolunk tehát a problémafelvetésben említett provokációhoz: a kereszténység avagy a világ népei (goyim) joggal látnak akadályt, politikailag inkorrekt, humánusan nehezen értelmezhető attitűdöt a kóserság tényleges etnikai funkciójában, hiszen éppen ellentétes tendenciára épül a saját lényegi funkciójuk (ti. nem különbözőként szentnek lenni vér szerint származtatott népként, hanem egynek, egyenlőnek lenni Krisztusban). Mivel pedig a kereszténység számára a nép, mint rituálisan „körbejelölhető" entitás megszűnik jelentősnek lenni, és az Egyház veszi át ennek a szerepét, a kóserságnak népi identitásban kollektív közösségvédelmező funkciója megszűnik. A mai legfontosabb - askenázi - rabbinikus paszkenolások (döntvények) erővonalai és ezek magyarországi recepciója a szigorítás irányvonalat erősítik: míg Moshe Feinstein litvis szemléletű ortodox rabbi megengedő állásponton van - számos hálákhikus kérdésben, addig a magyarországi hagyományos ortodoxia által hivatalosan elfogadott álláspont - rabbi Yitzak Tuvia Weiss paszkenolása nyomán jelentősen szigorít minden hálákhikus ponton. 7 5 Nyilván mindketten kizárólag a Sulkhán Áruch ortodox értelmezési keretein belül az olyan kérdésekben, mint például a nem zsidók üvegeinek használata, a nem zsidó éttermekben üvegen felszolgált (nyers/hideg) élelmiszerrel kapcsolatban, 72 Maimonidész szerint az ilyen racionális törvények, ha nem lettek volna megírva a Tórában, mindenképpen magától értetődően meg lettek volna írva amúgy is, ezek azok a természetes, „racionális" micvák, amelyek az emberi vággyal összeegyeztethetőek. (Maimonidész 2004. 6.1). 73 Kass 1999. 224-225. 74 Milgrom 1991. 726. 75 Finkelman 1986.; Ellenson 2001.; Eidensohn 2000.; Feinstein-Tendler 1996. 99
