Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Papp Gábor: Nyelvújítás kori ásványtani műszótáraink és szerzőjük, Kováts Mihály
220 Papp G. ásványnevek sem tudtak gyökeret verni nyelvünkben. A modem fajnevek helyébe Kováts olykor régies vagy tájnyelvi, de a köznyelvben létező tő- vagy képzett szavakat (főneveket, mellékneveket, melléknévi igeneveket) ajánlott magyar ásványnévként. Ásványnevei tehát nyelvileg korrektek, viszont éppen ezért, nem lévén egyediek, nevezéktanilag használhatatlanok voltak, szemben az 1840-60-as évek folyamán az iskolai tankönyvekben széles körben alkalmazott, bár nyelvileg kifogásolható bugátista elnevezésekkel. 1. Bevezetés A magyar nyelvújítás a különböző tudományok szaknyelvére nézvést is meghatározó jelentőségű volt. A „szaknyelvújítás” fontos eszközét jelentették a szakszótárak, korabeli kifejezéssel élve műszótárak. A műszótárak összeállítása különösen a Magyar Tudós Társaság 1831. június 13-i felhívása nyomán kapott lendületet (Székely, 1973). Az MTA osztályai mellett az 1841-ben megalakult - és a buzgó nyelvújító, Bugát Pál elnökletével működő - Királyi Magyar Természettudományi Társulat szakosztályai is célul tűzték ki szakterületük magyar szókincsének megteremtését. E testületi kezdeményezésekből azonban nem született önálló ásványtani müszótár, még kéziratos ásványtani szógyűjtemények sem ismeretesek (bányászatiból viszont számos ilyen készült, 1. Székely, 1973). Még 1822- ben azonban megjelent egy egyéni alkotás, mely a magyar ásványtani könyvtermésnek talán a legkülönösebb darabja. Kováts Mihály Lexicon mineralogicum enneaglottum (Kilencnyelvű ásványtani szótár, a továbbiakban: Lexicon) című könyve Koch (1937) rövid és Orsovai (1974) terjedelmesebb ismertetése ellenére ásványtani tudománytörténetünk elfeledett epizódjai közt húzódik meg, és még nála is kevésbé ismert Kováts második ásványnévtára, a Háromnyelvű fejtő ásványnév müszótár (a továbbiakban: Műszótár). írásunkban e szótárakról és szerzőjükről emlékezünk meg. 2. Kováts Mihály rövid életrajza Kováts Mihály kora elismert orvosa, az MTA levelező tagja volt, ennek ellenére életrajzi adatai körül sok a bizonytalanság. (Csáti) Kovács Mihály református lelkész fiaként az Abaúj vármegyei Korlát községben született, sírfelirata alapján 1762. július 7-én (Sző- kefalvi-Nagy, 1959), Szinnyei (1899) viszont az 1768. július 4-i születési dátumot adja meg. A kézikönyvek és a megemlékezések általában e két adat valamelyikét közük, de az 1768-as dátum Kováts sárospataki tanulmányaira vonatkozó adatok1 és amiatt is valószínűtlen, mert Kováts Mihály hasonnevű apja 1758 és 1764 közt volt lelkész Korláton.2 Viszont akadémiai nekrológja (Anonim, 1862) szerint Kovács [!] Mihály 1764-ben született, ezzel összhangban van az orvoskari promóciós lista bejegyzése, mely szerint doktorrá 1 1777/78-ban - akkor már hemádszendi (azaz felsőszendi) illetőséggel - a kollégium hetedik (logikai) osztályába iratkozott be (Series classistanim Scholam Reformatorum Sárospatakiense annis 1777 et 1778 frequentantium, Levéltári jelzet: K.a.1.26). Jósvay Klára (Sárospataki Református Kollégium Levéltára) szíves közlése. 2 Ezután Hemádbűdön (1764-1769), Felsőszenden (1769-1779), majd Abaújváron (1779-1801) működött (Ugrai, 2007). Érdekes módon Kováts Mihály születéséről a korláti egyházi anyakönyv „nem mond semmit” (Szőkefalvi-Nagy, 1959).
