Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Papp Gábor: Nyelvújítás kori ásványtani műszótáraink és szerzőjük, Kováts Mihály
Nyelvújítás kori ásványtani műszótáraink 221 avatásakor (1794-ben) harminc esztendős volt.3 A Szamosháti (1959) által közölt rövid önéletrajz szerint Kováts a sárospataki református kollégiumban nyolc évig tanulta a huma- niorákat, majd négy és fél évig a filozófiát, valószínűleg 1771-1783 közt. Ezek után három évig (17837-1786?) Lőcsén, alighanem az ottani evangélikus gimnáziumban4 tanult, majd négy évig (17867-1790?) a losonci református főgimnáziumban tanított. Valószínűleg 1790-ben - Szinnyei (1899) szerint 1789-ben - iratkozott be a pesti egyetem orvosi karára, melyet négy év alatt végzett el. A természettudományi tárgyak közül a kémiát és a botanikát Jakob Joseph Winterl (Winterl Jakab), az állattant és az ásványtant Joseph Anton Schönbauer (Schönbauer József) professzortól tanulta. Kováts meleg szavakkal emlékezett meg Winterlről kémiakönyve előszavában: „nékem-is tanítóm volt, ’s háládatosságomúl jó lélekkel azt állítom felőle, hogy életemben sem túdósabb, sem szorgalmatosabb tanítóm nálánál soha sem volt” (Kováts, 1807). Ugyanitt írt arról, hogy Kitaibel Pálnak is „sok nyájas oktatásával” élt.5 Önéletrajza szerint négyévnyi tanulmányai alatt három évig az élettan tanszékének adjunktusa (Adiunctus Cathedrae Physiologicae) volt királyi ösztöndíjjal. 1794. április 29-én avatták orvosdoktorrá. Külföldi (Ausztria, Svájc, Németország, Cseh- és Morvaország) utazását6 követően 1795-ben Pesten telepedett le, és gyakorló orvosként működött több mint fél évszázadig. 1832. március 9-én az MTA levelező tagjának választották. 1849-ben Mezőcsátra költözött, elhunyt öccse, Kováts Dániel Borsod vármegyei fizikus (tisztiorvos) özvegyéhez, Szabó Klárához, és ott halt meg 1851. június 21-én. Leszármazottai valószínűleg nem voltak.7 3 Dr. Molnár László (Semmelweis Egyetem Levéltár) szíves közlése. 4 Sok sárospataki diák járt német szót tanulni a Szepességbe. A távozó pataki tógátus diákok 1783ból vezetett listáján (melyben Kováts Mihály nem szerepel, de a lista valószínűleg nem teljes, 1. Ugrai, 2012) 1783-ban is két személynél szerepel a „Leutschoviam venit ad Linguae Ger- manicae discendum” (Lőcsére ment német nyelvet tanulni) megjegyzés. 5 Kováts magyarra fordította Kitaibel Hydrographica Hungarica c. munkáját (1. Szamosháti, 1959), de fordítása sajnos nem jelent meg. 6 Kováts külföldi tartózkodásairól ellentmondásos, és kronológiailag nem illeszkedő adatokat közölt. A Magyar patika (Kováts, 1835) 1834. május 1-jére keltezett előszava szerint „én itt olyan dolgokról írok, melyeket 44 esztendőtől fogva [tehát 1790 óta] folyton folyvást tanulok, 42 esztendő leforgása alatt pedig itt a Haza anyavárosában 41, külső országokon viszont 3 [!] esztendeig a betegeken naponként tapasztaltam, végre 39 esztendő alatt [tehát 1795 óta] ugyanitt Pesten és az ország különböző tájékain orvosi gyakorlásomból összegyűjtöttem”. Önéletrajzában (in Szamosháti, 1959) viszont az áll, hogy „Pestről mint Graduatus Medicináé Doctor [képesített orvosdoktor] mentem Bécsbe a’ Civilis Kórházba [Allgemeines Krankenhaus] prac- tizálni; egyszersmind pedig ugyan a’ Bécsi Medico-Chirurgica Militaris Academiába [k.k. medizinisch-chirurgische Josephs-Academie] Tanulónak beálltam - nemkülönben a’ Szülőházba, Talált gyermekek Intézetekbe bevétettem practizánsul. (...) Bécsből 2 esztendei lakásom után, 3 esztendei Királyi Szabadlevéllel Külső-Országokba utaztam. (...) Külországi utazgatásom után ismét visszatértem Bécsbe, és ott még ismét félesztendőt mulattam. (...) Ezek így folyván, 1795-dikben visszatértem Pestre, és itt megtelepedtem, ’s a’ gyógyítást gyakorlottam mái napig.” Monika Gross (Josephinum, Medizinische Universität Wien) szíves közlése szerint nincs levéltári adat arról, hogy Kováts a Josephs-Academie rendes hallgatója lett volna. 7 Kazinczynak 1811-ben írt egyik levelében említette, hogy „már két feleségem hóit meg” (Kováts in Váczy, 1899).
