Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Papp Gábor: Nyelvújítás kori ásványtani műszótáraink és szerzőjük, Kováts Mihály
Nyelvújítás kori ásványtani műszótáraink 235 (a mai Ukrajnával és Dél-Oroszországgal) azonosítható szarmáciai Agariáról avagy Agriá- ról kapta. 13. Az ásványnévtárban alkalmazott magyarításról különösen A hosszú latin deskriptiv neveket Kováts aprólékos - nem ritkán tudálékos - etimológiai elemzésük alapján hasonló terjedelmű magyar névszömyekké alakította, például a Zincum mineralisatum blenda bruna (barna szfalerit) Szeg Altató Ercetlenített Fog lett: a cink szó ugyanis a német Zink (fog, csúcs), a Blende a német blenden (áltatni, elvakítani) szóból ered, a mineralisatum Kováts átírásában ércetlenített (1. „Értzetlenít: Mineralisat., az az az értznek az értz-természetét elveszi”; Kováts, 1807), a barnát pedig a népnyelvi szeg szóval fordította. A linnéi nevezéktan szerinti kételemű nevek hasonló sorsa jutottak. Például véve az ásványokéval együtt tárgyalt kőzetnevek egyikét, a Breccia porphyrea (porflrbreccsa) Bársonyos Omladék lett, az ógörög noptpvpeog (bíborvörös) szót ugyanis Kováts bársonyra, az olasz brecciát omladékra magyarította. A számtalan szócsinálmány némelyike a mai olvasó szemében - de talán már a kortárséban is - bizarrsága miatt egyenesen nevetségesre sikeredett, mint például a Csillomos Rühes (csillámgneisz), Ganajos Kísírtet (ganomatit?), Kirágott Szemölcsös (visszaoldott kvarc) vagy a Vasképű Pöfeteg (bazalttufa). Az értő olvasó szemében Kováts neveinek egy része a naiv vagy téves származtatás miatt megmosolyogtató. A metallum (érc) Kováts szerint Közelmás, Másmellett, Mással, Másután, mivel szerinte a pcxaXkov a pera (-val, -vei, közelében, mellett) és a/loq (más) szavakból ered.16 (Magát az érc szót egyébként a héber Erec ’föld’ szóból származtatta.) Egészen hajmeresztő a turmalin magyarításaként szült Tengerjáráskör. A valójában szin- galéz eredetű szóról a tudákos szerző azt hitte, hogy a francia tour (körforgás, fordulat) és maline (árapály, tengeijárás) összetétele. Az ásványtani ismeretek hiányosságaival szemben álló kitűnő klasszikus iskolázottság okozhatta azt, hogy a Dolomieux-ről elnevezett dolomitot Csalárdra magyarította. A különös leiterjakab magyarázata, hogy Kováts a görög öokoprjTig (ravasz, csalárd, álnok) szót látta bele az ásványnévbe. Figyelemre méltó, hogy ugyanez a téves etimológia Kováts 1846-os Háromnyelvű fejtő ásványnév műszótárában is megtalálható, tehát csaknem negyed század alatt sem akadt senki, aki ezt észlelte volna és a szerzőt felvilágosította volna tévedéséről (több hibásan származtatott fordítást azonban Kováts e művében már kijavított, 1. lentebb). Előfordul az is, hogy a magyar név kettős melléfogáson „alapul”, ilyen a jáde helyett javasolt Kaszahúgy [= Kaszáscsillag] avagy Hetevény, mindkettő a Pleiades (Plejádok = Fiastyúk) csillagkép régi magyar neve, és nem a vele Kováts által összetévesztett Hyades (Méhkas) csillagképé, amelynek olasz lade nevéből Kováts - szintén tévesen - a jáde szót eredeztette (ez valójában a spanyol piedra de la ijada ’vesekő, vesefájdalmat gyógyító kő’ kifejezésből származott). E légbő lkapott értelmezéseket látva figyelembe kell vennünk, hogy Kováts idejében még az összehasonlító nyelvészet gyerekcipőben járt, nem volt magyar etimológiai szótár,17 16 Manapság a pemXXaco ’gondosan keres, kutat’ szóból származtatják. 17 Sajnovics és Gyarmatin szógyűjteményei nem voltak a mai értelemben vett szótárak.
