Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Papp Gábor: Nyelvújítás kori ásványtani műszótáraink és szerzőjük, Kováts Mihály
Nyelvújítás kori ásványtani műszótáraink 239 kétségkívül Franciaországban érte Kovátsot. A „Párizsi Tudós Társaság” (Institut de France, Académie Royale des Sciences) 1823. március 31-i ülésének 14 napirendi pontjának egyikeként André Brochant de Villiers olyan illusztris mineralógusok és természettudósok előtt ismertette a társasság könyvtárának megküldött művet, mint Ampere, Arago, Brongniart, Cuvier, Fourier, Gay-Lussac, Lamarck, Laplace, Poisson, Vauquelin és mások. A nemzetközi szakirodalomban viszont nem találtuk nyomát annak, hogy Kováts lexikonát idézték volna, illetve bármilyen hatást kiváltott volna külföldön, ezért sajnos az udvarias köszönőlevelek és a francia akadémiai bemutatás ellenére sem mondható, hogy a művet „a külföldi szakemberek nagy érdeklődéssel fogadták” volna (Natter-Nád, 1964). Még inkább alaptalan az a vélemény, miszerint Kováts „megbecsült világhírnévre” tett szert (Szőkefalvi-Nagy, 1959), vagy akár „európai hírnevet szerzett” volna könyvével (Kapronczay, 2012). 15. A Háromnyelvű fejtő ásványnév műszótár (1846) Kováts - mintegy életműve összegzéseként -1845 és 1848 között nyolc kötetben tette közzé a természetrajzi tudományok (ásványtan, növénytan, állattan), a vegytan, a gyógyszerészet és az orvostudomány (ezen belül külön a bonctan) teljes műszótárát (a mű előfizetési felhívását még 1843. május 14-én jelentette meg; Szinnyei, 1899). Mint az előszóban írta „ezen szótárnak készítésére első okom a’ volt, hogy magam akartam tanúlni. Flogy pedig ezt ki is adjam, a’ra az indított, hogy a’ tanúlni kívánó magyar, és más nyelvű hazafiaimnak használhassak. Végre, hogy ezen szókönyvet épen most bocsássam ki, a’ra a’ kötelezett, mivel a’ felséges legkegyelmesebb királyi parancsolat által22 hazámban most minden tudománynak magyar nyelven kell taníttatni; azomban ilylyen nemű műszótár még mind ez ideig nintsen” (Kováts, 1845). Az előszava szerint „ezen említett nyolcz rész ugyananynyi egész és különös, betűkre szedett [az ábécérendet követő]23 szótár, melylyben mindedgyikben a’ kezdő szó [címszó] magyar; a magyarázó második szó diákosgörög; a’ harmadik hasonlóan tolmácsoló szó német, és ezek mind műszavak a’ magok nemében.” A műszótár harmadik kötete az 1845. december 15-i előszóval 1846-ban közreadott ásványtani rész. Szerzője a szokatlanul szűkszavú - kevesebb, mint másfél oldalas - előszó legnagyobb részében az előző ásványnévtárára, a Lexiconra kapott külföldi dicsérő leveleket ismertette, de nem adott támpontot ahhoz, hogy voltaképpen mi a két mű viszonya. A Háromnyelvű fejtő ásványnév műszótár vagy is onomatologia mineralogica triglotta (a továbbiakban Műszótár) mindenesetre nem tekinthető a Lexicon mineralogicum enneaglottum új kiadásának. Míg a Lexiconbm Kováts szerint 1586 új magyar ásványnév volt, ebben csak „630 ásványi münév találtatik, melly közül 251 műnév fejtéssel magyaráztatik meg” (Kováts, 1846). Felépítésére nézve a szótár a Lexicon első és második részének „egyvelege”: a szócikkek (3. ábra) a magyar név ábécérendjében sorakoznak, mint a Lexicon második részében, viszont az etimológiai magya22 1844. évi II. törvénycikk a magyar nyelv és nemzetiségről. 23 Kováts szótárai sajátos ábécérendet követnek: a, b, c, d, e, f, g, h, i, k, 1, m, n, o, p, r, s, t, u (az ókori latin eredeti betűi), y, z (az ókori latinba az ógörögből átvett betűk), j, v, w (az ókori latinból hiányzó betűk, az u-t és a v-t azonos betűjelölte).
