Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Papp Gábor: Nyelvújítás kori ásványtani műszótáraink és szerzőjük, Kováts Mihály
Nyelvújítás kori ásványtani műszótáraink 225 A későbbiekben, mint már gyakorlott orvos, terjedelmes eredeti - de az általa bírált szerzők munkáira reflektáló - művekben bírálta kora divatos orvosi elméleteit, amint azt már a könyvcímek is jelzik, a szatíra és a persziflázs eszközéhez nyúlva. A mesmerizmust Az állati mágnesesség mérő serpenyűje (1818), a homeopátiát az Antiorganon, az az: orgonarosta (1830) állította pellengérre. Két további eredeti - szintén nagy lélegzetű műve - közül a Medicina forensis, vagy orvosi törvénytudomány (1828) az első magyar törvényszéki orvostan, a Magyar patika (1835) pedig a fiiveskönyvek, dispensatoriumok (gyógyszerkönyvek) és pharmacopoeák (hivatalos gyógyszerkönyvek) sajátos elegye, mely a korábbi magyar füveskönyveket meghaladva az állati és ásványi (illetve vegyileg előállított) gyógyszeralapanyagokat is tartalmazza. Orvosi müveinek értékelését 1. Szőkefalvi-Nagy (1959), Natter-Nád (1964) és Kapronczay (2012) tanulmányaiban, magyar kémiájáról Szőkefalvi-Nagy & Szabadváry (1972) és Szabadváry (1998) írt. 6. Kováts műszótárai Kováts nem elégedett meg azzal, hogy a maga által alkotott, illetve a meglévő, de új jelentéssel felruházott műszavakat beépítse könyveibe, hanem mindezt részletes indoklással, magyarázatokkal kísérte. Ezeket az „etimológiai műszótárakat” eleinte nem jelentette meg önállóan. Terjedelmesebb könyveire jellemző volt, hogy több, elkülönülő részből álltak, illetve különböző toldalékokat tartalmaztak. Az adott könyvben szereplő műszavak magyarázata e toldalékok között kapott helyet. így a Chémia vagy természettitka c. könyv mind a négy részének végén részletes magyarázattal látta el a szavakat, sőt még az általa használt bizonyos írásmódokat is. Ezt a következőképpen indokolta: „Hogy végre én Che- miát írván, a’ nyelvtanításra-is kiereszkedtem, a’nak az az oka, mivel új tudományt öltöztetvén magyar köntösbe, szükség volt, hogy megmutassam, hogy a’ nyelv természetével megegyeznek a’ műszavaim (technicus terminusaim). Különben mindég aggatódzhattak volna bennem mind az idegenek, mind a’ hazanyelv irigyei. Bár ezt is tselekednék minden mostani írók; mert így a’ nyelv-is tökélletesedne, az ellenségek szájok-is bedugódna” (Kováts, 1807). A részletes magyarázatokkal persze nem sikerülhetett az „irigyek aggatózását” elhallgattatni. A Kazinczy köré tömörülő nyelvújítókat támadó hírhedt röpirat, a Mondolat (Somogyi, 1813) szövegében, illetve „újj-szótárában” Kováts több műszavára bukkanhatunk (pl. aranydad, szerács, szered, titkács) - bár némelyik, jó szó” minősítéssel szerepel. A Chemiához hasonlóan a Makrobiotika végén egy „Magyar nyelvre való jegyzék’ a Medicina forensisben egy Toldalék szótár, a Magyar patikában egy 0 és új chémiai szótár található. Kováts összesen húszezer szót tartalmazó műszótárait - köztük egy ásványtanit - mintegy munkássága összegzéseként, 1845-48 között jelentette meg (1. lentebb). Amint az előszóban írta, „hatvan esztendeje, hogy az ember gyógyítás tudományának és mesterségének tanulására magamat elhatároztam. E’kor rögtön keserves akadályokba bukkantam. Mert születési nyelvem magyar lévén, semmi magyar segedelmekre nem találtam. (...) Ilyly helyheztetésben lenni látván magamat; kénteleníttettem a’ növény- ásvány- titoktan- orvosszer- bontzolás- és nyavalyák-tudománybeli diákosgörög műszavakat lassán lassán magyarra fordítani, mivel csak azt a’ szót érti alaposan az ember, melylyet a’ saját anya
