Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Papp Gábor: Nyelvújítás kori ásványtani műszótáraink és szerzőjük, Kováts Mihály
226 Papp G. nyelvére tud fordítani.” E nagy szótárgyűjteménynek (Kováts, 1845—48) mintegy előfutára volt az 1822-ben kiadott Lexicon mineralogicum enneaglottum, Kováts önálló ásványtani műszótára. 7. Kováts és a tudományos nyelv megújítása Kováts részvételéről a nyelvújító mozgalomban fentebb részletesen szóltunk. Ezen belül a szaknyelv megújításáról maga a következőképp írt: „Tudományokat kell már magyarul írni; mert különben mire való a’ magyar nyelvről hozott törvény?11 mire való az egész hazának a’ magyar nyelvre való törekedése? mire valók a’ királyi és más oskolákbéli magyar nyelvet tanító tudós férj fiák?” (Kováts, 1807). Magyarosítási törekvéseinél a német példára hivatkozott: „Hogy e’ben a Chémiában mindent kitettem magyarúl, a’ban a’ németeket követtem. Mert a’ német chémia is minden műszókat németre fordított, p.o. Calori- cum; Wärmestoff (...) Hogy pedig a’ frantzia, anglus mind meghagyta a’ latán műszókat, az itt nem ok. Mert a’ frantzia különben-is az egész nyelvére nézve tsak romlott latán; az anglus nyelv pedig másként-is mindenféle nyelvekből öszsze szőtt halmaz” - hasonló indoklással élt ásványtani műszótárának előszavában is (Kováts, 1822). „A magyarnak mind a nyelve, mind az esze alkalmatos arra, hogy a tudományokat magyarul tsepegtesse kedves magzatjainak az elméjekbe... mert ha igaz lészen, hogy magyarul írhatni Chémiát, akkor igaz lészen az is, hogy magyarul minden tudományt írhatni, tudva lévén, hogy a Chémia a legújabb és a legnehezebb tudomány” (Kováts, 1807). Mielőtt megvizsgálnánk, hogy az ásványtan területén mit eredményezett Kováts lelkes magyarítói tevékenysége, röviden tekintsük át a magyar ásványtani nyelv kialakulásának 1822 előtti történetét. 8. A magyar ásványtani nyelvújítás korai időszaka A „modem” tudományok kialakulása mindenhol megkövetelte a tudományos nyelv egyidejű fejlődését. Új szakszavakat alkottak, illetve a köznyelvi szavak új, szakmai jelentésekkel gazdagodtak. Mindez az élő, nemzeti nyelveken történt, hiszen már csak a tudományfejlődés üteme miatt is lehetetlen lett volna továbbra is a középkori tudományosság nyelvét jelentő latin kalodájába zárni a tudományokat, köztük az ásványtant. Ez amúgy is anakronisztikus lett volna akkor, amikor a műveltség egyéb területein is a nemzeti nyelvek vették át az uralmat. Mindez persze nem jelentette azt, hogy a szakkifejezések és a „modem” ásványnevek ne latin vagy görög gyökérnek lettek volna. A magyar ásványtani nyelvújítás első időszakában - melynek lezárója, mint az új korszak előhírnöke, éppen Kováts Lexicons, volt - az új szavak erőltetés nélkül, mintegy „természetes módon”, egy-egy adott mű keretein belül kerültek be a szakirodalomba. 1784 és 1822 (Kováts Lexiconának megjelenési éve) között négy magyar nyelvű ásványtani és Valószínűleg az 1805. évi IV. törvénycikk a magyar nyelv használatáról.
